Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után

Miklós a jövedelmének egy jelentős részét a Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore cégen keresztül kapta, és a bejelentett, adózott fizetése ehhez képest nevetséges összeget tett ki. „Csupáncsak optimalizálom az adómat", súgta meg az egyik alkalommal bizalmaskodva, és azt is elárulta, hogy ez a „postafiók cég" havonta több millió forintért ad tanácsot az őt foglalkoztató nemzetközi multinak, amelynek mellesleg Londonban, New Yorkban, Párizsban és még egy tucat helyen van több száz főt foglalkoztató irodája. Nem lepődtem meg az információn, tudtam, hogy egy egész „iparág" épült az adóelkerülésre.

A szinte már gépiesen játszott zongorafutamok és a bor elbágyasztott. Nem voltam túl jó passzban. A délelőttöt a Tescóban töltöttük, valaki rátolta a lábamra a bevásárlókocsit, és majdnem fél órát álltunk sorba a pénztárnál. A parkolóban egy koldus megfogta a kezem, mire a feleségem nem engedett beszállni a kocsiba, amíg meg nem mostam a McDonald's-ban.

„Conan, a kimériai állát az öklére támasztva ült a leomlott tornyok között emelkedő piramis tetején, akár egy zord vasszobor."

Természetesen tisztában voltam a rosszkedvem okával. Amellett, hogy másnapos voltam, és egyik fejfájás-csillapítót vettem be a másik után, szombat este volt. Viktor és a többi kollégám valószínűleg már az egyik trendi étteremben ülnek, hogy kitűnő borok mellett, a szellemes és felszabadult hangulatban elfogyasztott vacsorát követően - mialatt pikáns történetekkel szórakoztatták egymást, sokatmondó tekintettel méregették a többi asztalnál helyet foglaló, kizárólag lányokból álló társaságokat, és néhányukkal valószínűleg meg is ismerkedtek később - valamelyik borbár vagy belvárosi klub felé vegyék az irányt.

Velem ellentétben Miklós most kitűnő formában volt. Akkor cserélte le az A6-osát egy BMWó-os Gran Coupéra. Bár egész este igyekeztem a lehető legtávolabb ülni tőle, és kerülni a tekintetét, ő az első adandó alkalommal, amikor megüresedett mellettem egy szék, lehuppant mellém, és minden átmenet nélkül az új kocsiról kezdett el hablatyolni. A vacsora alatt majdnem egy egész üveg bort megivott, amitől aztán a veszélyérzete is alábbhagyott.

Hathengeres TwinPower Turbo modell - mondta Miklós. - Muszáj egyszer meghallgatnod a motort. A hangja... - itt szünetet tartott, behunyta a szemét, ezzel is jelezve az elragadtatását - egyszerűen brutális.- Igen - feleltem száraz szájjal. Ennyi telt tőlem.- Alapfelszereltség a nyolcfokozatú Steptronic sport sebességváltó - folytatta, miközben szinte szuggerált a tekintetével.

Miklós kegyetlensége határtalan volt.- A BMW mindig a legjobbra törekedett - nyögtem ki a béna választ, miközben hallottam, ahogy a feleségem a paleolit diétáról locsog a húgának, egy tévéműsorról, amelyről sosem hallottam, egy barátnőjükről, aki éppen vált, és egy új étteremről. A kissé már kapatos Ildi tátott szájjal, ködös tekintettel hallgatta.- Teljesen automatikus a parkolóasszisztens - súgta még oda a sógorom sokatmondó és egyben hülye vigyorral az arcán, de ezt már válaszra se méltattam. A zene ütemére kataton módon bólogattam.

Rövid szünet következett.

15