Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után

Miklós - mivel a kocsival kapcsolatos fejtegetéseit megjegyzés nélkül hagytam- minden átmenet nélkül visszazuhant a családi vacsorákon szokásos bénultságába, tompa tekintettel bámult maga elé, és magában motyogott. A hegedű lágy dallama szinte már kábult állapotba ringatott. Azon kaptam magam, hogy lehunyom a szemem, és kikapcsolok.

Végül Miklós ezzel a kérdéssel törte szét a jelenet varázsát: - A minap összefutottam a főnököddel. Nem említette véletlenül?- Nem - hazudtam gondolkodás nélkül, miközben a tekintetemet a nagyobbik lány mögött, a falon lógó festményre függesztettem. A szörnyű giccs egy üzeke- dő szarvaspárt ábrázolt, hajnali tisztáson.

Ami azt illeti, de igen, említette. Elmesélte („Figyelj, ezt nem hiszed el!" „Hát ezt nem hiszed el!"), hogy csütörtökön találkozott a sógorommal a HellóBabyben. Miklós állítólag teljesen el volt ázva. Egy poharat szorongatva körözött a tömegben, majd rövid, ám összefüggéstelen beszélgetést követően (amely jobbára a nőkre és egy bizonyos üzletre korlátozódott, bár Viktor állítása szerint „azonnal el is felejtettem"), közölte a főnökömmel, hogy „kurva sok itt a jó csaj", majd, Viktor szerint, „két háromszáz euróssal távozott". Az eset után, amit persze soha többé nem hoztam szóba Viktor előtt, és további részletekről sem érdeklődtem, mivel azon az állásponton voltam, hogy minél kevesebbet tudok, annál jobb nekem, a főnököm egy újabb találkozásukról számolt be. Viktor ezúttal a Pl nevű sztriptízbárban akadt össze a sógorommal. „Bekukkantottam az egyik privát bokszba, és kit látnak szemeim, a sógorod ül bent. Fura alak ez a Miklós, ráadta a zakóját és a nyakkendőjét a lányra, úgy kellett táncolnia", mesélte Viktor. Úgy vettem észre, hogy még őt is meglepte a sógorom viselkedése.- Pedig rólad is sokat beszélgettünk - folytatta Miklós. A szemem sarkából láttam, hogy a tekintete engem vizslat. Mintha a gondolataimban kutatott volna. „— Hipnózis - suttogta Conan összekuporodva, és keményen a márványnak nyomta a talpát." - Viktor az egekig dicsért téged.- Nem, nem - ingattam a fejem, miközben segélykérőén körbenéztem. A feleségem és a húga egymással voltak elfoglalva, még mindig sutyorogtak. Bár egy pillanatra úgy tűnt, mintha Ildi felénk sandított volna. Az anyósom arcán bágyadt mosoly ült. Amikor végre találkozott a tekintetünk csak ennyit mondott:- Hát nem csodálatosak?- De — préseltem ki magamból a választ, és megfeszítettem a hátam.

Meghatározhatatlan ideig ültünk még így, miközben Miklós többször is szólt

hozzám, de az is lehet, hogy csak magában motyogott. Én az üzekedő vadakat bámultam, és igyekeztem tudomást sem venni róla.

Aztán a zene elhalkult, és a villámcsapás-szerűen beálló csend kirántott a kábulatból. A lányok újra meghajoltak, valamennyien tapsoltunk, aztán a két gyerek illedelmesen leült az asztalhoz.

Rövid, említésre sem méltó beszélgetés után, fél kilenc körül ért véget a vacsora.- Miről beszélgettetek Miklóssal? - nézett rám várakozó tekintettel a feleségem.

A taxi abban a pillanatban hajtott át az Oktogonon, és én akaratlanul is a

Menza bejáratát fürkésztem.

16