Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat

„A Rue Saint-Dominique s a Boulevard Saint-Germain sarkán volt egy régimódi, bádogellen- zó's körvizelde, amit a római császárról vespasienn-nek hív a francia. Sajnos, lassan kihal a párizsi utcákról ez a szerény, de jellegzetes dekoratív elem.

Illyés megállt.- No, társuljon be.

S egy villanásra megszorította a karomat. Beállt a bádogparaván mögé, hármas rekeszéből a szélsőbe.

Annyira hatott rám a szorítás, hogy inger nélkül követtem a középsőbe. Lábunknál bugyborékolt az öblítővíz. Nem hajolt át, hangját sem emelte fői. A fényképész a sarkon várakozott.- Vigyázz a szádra. Vigyázz minden szóra. "m

Ami emellett különösen fontos a Képzőművészeti Főiskola egykori tanára számára, az a műtárgyak egyéni látásmódja, melyre útitársa adhat példát. Cs. Szabó bemutatásában a szemlélő Illyés válik szemléidé, akinek ösztönös lényeglátásán, sajátos nézőpontján keresztül szerezhet benyomást az olvasó is az említett művekről: többek között Marcus Aurelius római lovas szobráról, Michelangelo Mózeséről, Picasso háborús évek során született festményeiről - de az egzisztencialisták filozófiájáról és García Lorca drámáiról is. „Ó fedte föl, hogyan kell rávillantani dolgokra, ha az ember művész és nem tudós. Hogy kell lőni kapásból, lexikonok távcsöves célzója nélkül. "W2

Az átmenet éveiben útnak induló magyar írók Nyugaton szerzett benyomásai hasonlók, ezzel együtt a műfaji keretek átalakulása is hasonló irányba mutat. A korábbi évek során kialakított útirajzformát Illyés és Márai is a háború nyomán megváltozott, illetve a hidegháború közeledtével folyamatosan változó külső valóság - társadalmi, politikai, irodalmi élet - reprezentációjára, másrészt pedig az elbeszélői identitás egykori önmagával való szembesítésére, a háborús évek megpróbáltatásai során bekövetkezett szemléletváltozásának tudatosítására alkalmazza. Az értelmezői tudat és az értelmezett valóság változása azonban az irodalmi formára is visszahat; a romos, szerepét kereső, „elrabolt" Európa írói látomása e művekben az összefüggő nagy elbeszélés felbomlását, külső leírásokra és elmélkedő monológokra való töredezését eredményezi. Útjuk során a bizonytalanság, szorongás érzései, az „új világ" sejtelmei hatják át az utazókat - mindez azonban akkor, a rövid életű hazai sajtószabadság és demokratikus nyilvánosság fokozatos visszaszorításának idején nyilvánvalóan csak általánosságok szintjén, elvont formában rögzíthető. Az 1947-es útirajzokat kommentáló, emigrációban született későbbi írások - elsősorban Cs. Szabó Illyés útirajzával párbeszédet folytató műve - mindenekelőtt a kimondhatóság- kimondhatatlanság problémáját, a diszkurzív keretek szűkülését tematizálják; a világpolitikai tájékozódás eszközéül szolgáló két háború közötti útirajzhagyomány kelet-közép- európai felszámolódásának legfontosabb okára világítva rá.

101 Uo., 69-70.

102 Uo., 26.

109