Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Fehér Zoltán: A Szarajevón túl legelésző szarvasok (Népvándorlás kori keleti elemek Bátya rác néphagyományában)
A mitikus hősmese címszereplőjének neve megegyezik a délszláv hősénekek intrikus alakjának, Milos Kobilicsnak a nevével. Bár a 20. század elején a bátyai férfiak még összejá- rogattak vasárnap délutánokon, hogy valaki fölolvasson nekik a Králjevics Márkéról szóló 19. század végén horvát nyelven megjelent, illusztrált mesekönyvből, nem valószínű, hogy a mesehős neve ekkor került volna a bátyai folklórba.117 Népdal Bátya népzenéjében igen jelentős a régies dalok aránya.118 Az 1991-es gyűjtemény elemzett 362 dalának 29%-a, 81 dal tartozott ide. A pentatónia pedig a dalok 16,8%-ában fordult elő. Ez a jelenség azért érdemel különös figyelmet, mert a magyar népzene ősi rétegének dallamai itt gyakran rác szöveggel hangzanak el, illetve olyan emberek éneklik őket, akik mindennapi életükben kétnyelvűek ugyan, de inkább rácul beszélnek. Dalkincsük java része magyar, de jellegzetes délszláv dallamokat is őriznek emlékezetükben. A népzenei kutatás tehát zenei kétnyelvűséget is kimutatott. Köztudott, hogy régi stílusú népdalaink jelentős része pentaton hangsorú. A pentatónia, mint keletről hozott örökségünk, Európában csak a mi népzenénk sajátossága. Ha véletlenül a szomszéd népeknél is előfordul, az vagy valamilyen keleti nép, vagy éppen a mi hatásunk. Bartók mintegy 2500 délszláv népdalt vizsgált meg Boszniából, Horvátországból, Dalmáciából, Szlavóniából, és sehol sem találkozott bennük magyar hatással.119 Vinko Zganec 1924-ben megjelent, 600 dallamot tartalmazó muraközi gyűjteménye viszont meglepő tanulsággal szolgált. Mint Bartók írja: Ennek a horvát nyelvű gyűjteménynek zenei része szinte magyarabb a mi magyar gyűjteményeinknél (...) 60%-a a dallamoknak magyar.120 Mivel a Muraköz a magyar-horvát nyelvhatáron fekszik, a magyar hatás a közvetlen népi kapcsolatból következik. Más a helyzet a román népzene pentaton dallamaival. Bartók írja: Az összefüggés a magyar pentaton és a cseremisz anyag közt kétségtelen. Éppúgy kétségtelen a régi Románia ősi stílusa a nyilván délkeleti eredetű, a magyar pentaton stílustól teljesen elütő „hóra lunga" stílus. Honnan került tehát a román anyagba, hogyan hatalmasodott ott annyira el a magyar, vagy mondjuk „északi török-tatár" pentaton stílus? Vajon csak a magyarok révén? Vagy valamilyen más nép révén? Vagy éppenséggel többfelől jövő közös hatással volna itt dolgunk? Az előzőekben elmondottakból gyanítható, hogy a Regátban nem magyar átvételről lehet szó, sokkal valószínűbb a románságba beolvadt keleti „északi török-tatár" népek hatása. A magyar epikus költészet Csáti Demeter Ének Pannónia megvételéről című versezetétől Arany Toldijáig az alexandrinus (hangsúlyos, négyütemű, tizenkét szótagos) versformát kedvelte. A délszláv epikus énekek pedig a betyáracokban is élő hangsúlyos háromütemű tíz szótagosat. A mi kanásztáncritmusunk csonka formáját. (Lásd a Králjevics Márkóról szóló hősénekeket.) Ezért érdekes, hogy a magyar hatást tükröző délszláv költészet Bátyán mindig a magyarosnak tartott „kétütemű ősi nyolcas" formájában (lásd Rege a csodaszarvasról, Kalevala) szólal meg. Ilyen a pentaton dallamú Dóczi Péterről és Mátyás királyról szóló balladisztikus ének, vagy a szintén pentaton Sokol sedi na grancice, altató, illetve a Na nőj strane Sarajevo kezdetű mitikus töredéknek tűnő dal. Lükő Gábor vette észre, hogy a román kolinda szövegek mindig nyolc szótagos sorokban vannak megfogalmazva, ellentétben az 117 A címlap nélküli, nagyon megrongált könyvet Okvátovity Mihály bátyai ember egy elhagyott ház padlásán csak az idén találta meg véletlenül. 118 Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népdalkincse (Kézirat, pályamunka 400 dallal), 1991. 119 Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Bp. 1952. (1934) 24. 120 Uo.: 25. 56
