Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat
és mind a népi írók szomorú, veszedelmes s a magyar műveltség egésze számára tragikusan káros magatartása nem magyarázható mással, mint a rablási ösztön és az irigység kóros elhatalmasodásával. "22 A népboldogító eszmékkel szemben mindvégig szkeptikus Márai következetesen „csak" író akar maradni: „Ha még élek egy ideig, s itthon élek, lassan csakugyan idegenforgalmi látványosság lesz belőlem: egy író, aki irodalommal foglalkozik" - jegyzi meg, szokásos fanyar öniróniájával.23 Márai a népi írók által legitimált új elit felemelkedésében is a „tömegek lázadásának" egy újabb szintjét látja, miközben a párbeszéd lehetőségének csökkenésével prózájában mindinkább a narrátor monologikus magánbeszéde válik meghatározóvá. Lőrinczy Huba észrevétele szerint már „az 1943-ban megjelent Füves könyvtől kezdődően a diárium veszi át az imaginárius főszerepet Márai oeuvre-jében. E műfaj felelt meg a legjobban a szerző személyiségének, léthelyzetének, alkotói hajlandóságainak. Az önmagába, fátumába falazódó lélek számára mind adekvátabb megszólalási forma lett a monológ... [...] Ne essék félreértés: Márai naplói és szépprózája között nincs semminő műfaji kapcsolat. Az viszont korántsem véletlen, hogy a diáriumokban egyeduralkodó monológforma mind nagyobb szerephez jut az epikában is."24 A két író esetében a nyugati utazásnak is más a tétje: a mind magányosabb Márai számára a kiállás, a „demonstráció"; ezzel szemben a megbízatás Illyésnek, aki elutazásuk előtt azt a feladatot kapta Keresztury Dezső vallás- és közoktatási minisztertől, hogy „Magyarország külföldi kulturális kapcsolatainak megerősítésére" használja a nyugati országokban töltött időt.25 A Svájc felé száguldó vasúti kocsi realitása néhány órára mégis egy légtérbe kényszeríti a látens ellenfeleket. A vonatfülke Illyés felidézte körülményei már- már egy ökölvívó-mérkőzés helyszínére emlékeztethetik az olvasót: „Az urbánus és népies vitát (mert a szappanbuborékban is ez forog) persze egy harminchat órás vitaéjszaka sem dönti el. Az sem, hogy egyedül vagyok, akibe a népiességnek szánt minden nyilat bele lehet lőni. [...] A játszma nem könnyű. Márai ül velem szemben, olyan remek kibicek gyűrűjében, mint Ferenczy Béni, Pátzay, Czóbel, Cs. Szabó, Szűcs [sic!], Szőnyi..."26 Az első pengeváltások után mégis oldódik a feszültség, amint az írói munka közös „szakmai" kérdéseire terelődik a szó. Az együtt töltött hetek közös élményei pedig idővel az egymás iránti emberi szolidaritás érzéseit is képesek felébreszteni az ideológiai ellenfelekben. Márai kölcsönadja Illyésnek Gide Naplóját, sőt a népi író jegyzeteiben azt az esetet is megörökíti, amikor gyengélkedése idején írótársa gyümölccsel, cigarettával, cukorral látja el szállodai szobájában.27 Összességében tehát hasonló emberi és írói tapasztalatok, valamint alapvetően eltérő politikai-esztétikai előfeltevések jellemzik Illyés és Márai 1946—47-es nyugat-európai utazását. Miként hatnak mindezek a párhuzamosan születő útirajzok szemléletére, nar- rációjára, illetve a műfaji keretek átalakulására? Hogyan töltik meg az utazók a számukra hagyományos műformát egy gyökeresen megváltozó világ tapasztalataival? Olasz Sándor az útirajzát író Illyés zárómondataira — „Nyugodt vagyok. Egy szívós és nyugodt nép fia vagyok, amelynek nem kis pajzsa a derű" - hivatkozva megállapítja, hogy meghatározó ,,[a] derű Illyés könyvében, olykor mélységes pesszimizmus Máraiéban."28 A hiteles elbeszélői identitásformák és a romjaiból újraalkotandó Európa képének keresése azonban ennél némiképp összetet22 Uo., 276-277. 23 Uo., 278. 24 Lőrinczy Huba: „...a nyugati szellem mély válságon esik át..." Európa elrablása. In: L. H.: Ambrustól Móráihoz. Válogatott esszék, tanulmányok. Szombathely, 1997, Savaria University Press, 325-326. 25 Illyés: I. m„ 189. 26 Uo., 120. 27 Uo., 128., 141. 28 Olasz Sándor: Európa elrablása. Mítoszok és mítoszrombolások. Forrás, 2010/4. 24. 96
