Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Józsa György Zoltán: Funerális poétika (Jóry Judit: Saint Jory)

A racionalizált átváltozik ismét tapasztalati élménnyé, a metamorfózisok maguk után vonják a stílusváltásokat, a szerző egyik tisztelője által méltatott szózuhatagok a szekrényekből kizuhanó papírtömegek metaforájaként tűnnek elő, megrémítik és nyo­masztó hangulatban tartják az olvasót, aki következtetésképp rádöbbenhet a futuristák hajója vezérgondolatának gyermeteg utópisztikus voltára. Ezt jelzi a „nyugtalanító" „szöveghalom", a Dosztojevszkij halálát rögzítő özvegye elbeszélésének kontextusában, melyből kiderül, hogy az íróeszköz szimbolikus elveszése és keresése végzetes tüdővér­zéshez vezet, a lélegzet útját gátolva (az anya tüdőbetegségét megidézve), s haldoklása a Torreádorsiratóval azonos órában veszi kezdetét. Az eszme fennmarad, a családi archívum tényeit sokszorozza és tovább őrzi a szerző könyve, virtuális valóságában pedig a tűz sem árthat neki. Művészetelméleti, irodalomfilozófiai és kultúraelméleti asszociációk jelentik a textus csomóit. A halál és az esztétikum egybeolvadását nemcsak a funerális művészet egykori pompájának felemlítése, a tanatológia magyar találmányának újragondolása mutatja, hanem a tánc dans macabre-rá, akrobatikus „salto mortalé"-vá történő átlénye- gülése is. A könyves contra vizuális kultúra közhelyes perlekedésének kontextusában nyer további értelmet, ahol a szerző író, egyúttal irodalomtörténész és műtörténész, lélektan­ban jártas, kiképzett pszichoanalitikus, legalább öt síkon közelít: a spirituális, az örökké­való fölérendelt viszonyban áll a személyes, autobiografikus, írói és professzionális néző­pontokkal. Az „írtam, sírtam. Sírtam, írtam" credo, Sophia gyönggyé vált könnyeit idézve. Bejárja az utat. Napóleon tábornoka nyomában, akit a zűrzavaros időben, a romantika kódjával összhangban talán egy tekintet igézett meg, vagy az egzotikus nemesi ország késztetett maradásra. Nagyanyai intésnek engedelmeskedve a szerző eltökéli, felkeresi a francia városkát, gondosan elkerülve, hogy a valóságban jusson oda, vagy reális arculatá­nak bármely vonását megfoghatóvá tegye, a családi krónika értelmezése irodalmi textussá válik. (A térképig jut csupán, Saint Jory lovag, a tollfogató ős nyomára csak a Vatikán levéltárában lel lánya.) E gesztusa helyezi regényét a grand tour és a goethei vándorlás, a novaiisi beavatásregény égisze alá, ahol az utazás spirituális történés, időn és téren átlép. Ezért a kronotoposz csak szimbólum. 107

Next

/
Thumbnails
Contents