Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Novák László Ferenc: Pestis a Három Városban
1737/38 1740/41 Adózó fő 572 513 Személy 994 1006 Ház 393 415 Az adózó fők számarányát tekintve csökkenés állapítható meg, összesen 59 családfő. Ez a pestisjárvány pusztításának is betudható. Az egyes adózó főknél „személyeket" is feltüntettek, ami azonban nem a teljes családlétszámot jelentheti. A lakóházak számában csekély növekedés következett be. Az adózó fők és a személyek száma alapján - ötös szorzószámot alkalmazva - Cegléd lakosságát járvány előtt nyolcezerre, utána pedig hat és fél ezerre becsülhetjük. Ha helytállóak ezek az adatok, akkor - jóllehet nagyobb népességgel rendelkezett - Cegléd mezőváros vesztesége elmaradt Nagykőrösétől. Kecskeméten és Nagykőrösön a pestis hatalmas pusztítást végzett. A tetőzés idején húsz-kilencven halottat kellett temetni naponta. Az igen válságos állapotokról így ír Hornyik János: „E nagy veszély idején végtelen rémület szállotta meg az egész városi lakosságot. Egész éjen át temették a halottakat. Koporsóval nem győzték azokat ellátni, hanem zsákba dugva, lepedőbe varrva, vagy gyékénybe takarva legtöbbnyire 10-20-ával egy sírba fektetve takarították el. Általában kihalt a város egész lakosságának egyharmada. A ragály megszűnte után számba vétetettek azon házak mellyekből a tulajdonos családok minden tagja kihalt. A városi hatóság által az ilyen házak lezároltattak, ablakaik berakattattak s utca ajtóik beszegeztettek... "33 Nagykőrösön is kritikus helyzet állhatott elő. A városi tanács számadásai, feljegyzései között erre vonatkozó adatok bukkannak elő. A város rendszeresen vásárolt deszkákat, léceket Pesten és Szolnokon. Ezeket részben saját építkezéseihez, részint a lakosoknak adta el, kereskedett vele. Még a járvány kezdete előtt jelentős vásárlásokat eszközöltek: „1033 Szál deszkáért fizettem f. 167,,91 Vi" jegyezte fel a számadóbíró. Ez idő tájban, június 16-án csőváriaktól vásároltak 84 mérő meszet. Július 11-én 483 szál deszkát vettek 189 forint összegben, majd augusztus 20-án „Negyven fenyő szélért Szolnokban" fizettek 24 forintot. A járvány idején koporsót készítettek a fenyődeszkákból. Ekkor már zárlat alatt volt a város, amiért külső helyekről, idegenekkel kellett a szükséges anyagot beszereztetni: „A Gubacsi Linearul le hozott Koporso Szegekért egy Olcsai embernek adtam f. 4." - jegyezte fel a számadó november 15-én.34 A halottakat a már használt temetőkbe vitték, nem jelöltek ki járványtemetőnek helyet. A kecskeméti temetőkről - száz évvel a pestis után - így ír Szokolay Hártó János: „Kecskeméten a legrégibb, még alkalmasint a' reformatio ideje előtt temető volt a' mai homok vagy úri utsza végén előbb Barak, utóbb tekintetes Balásfalvi Kis Mihály úr' háza helyén. Itt temetői Kápolna is volt, mellyet utóbb a' homok fuvatag szinte örökre eltemetett, a' jelen század elején találtak építésvegetti áskálások közben a' kápolna falaira. Másik szinte igen régi temető, mellybe szinte romai katholicusok és reformátusok közösen temetkeztek volt, a' katonai lovagló szín és kath. Ispotály 's Erzsébet temploma tájékán. A’ homok utszai régi temetőtér vásár-állássá lett 's ez volt 1700-dik évig, mikor pedig az ottani vásár-állási sátorok közt tűz ütvén ki magát, sok sátorok portékáikkal együtt el égtek, és e' miatt tétetett által a' vásárhely az úgy nevezett Ormandi tó keleti oldalára, t. i. a' mai helyére. - Mikor hagyatott el a ló iskola melletti közös temető? Szorosan meg nem határozhatom, hanem annyit tudok, hogy már 1726-dik évben a' reformátusok a’ régi tóinai vagy később úgy nevezett Temető utcza végiben külön temető hellyel, t i. a' mai időben úgy nevezett O temetővel bírtak, és már az 33 Hornyik János, 1927. 106. 34 NL PML NkV Regestrum Oppidi Nagy Kőrös 1739/40. 101
