Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Novák László Ferenc: Pestis a Három Városban

Novák László Ferenc

Pestis a Három Városban

Kétszázhetvenöt éve már, hogy a pestisjárvány hatalmas pusztulást okozott Kecskeméten, Nagykőrösön, de bizonyára Cegléden is. Az 1739-1740-es években a római katolikus és református egyházak viszonylag pontos listát vezettek a halálozás intenzitásáról, a járvány lefolyásáról. Sajnálatos módon azonban Cegléden nem maradt fenn semmilyen nyilvántartás erre vonatkozóan sem a római katolikus, sem a református egyháznál1, ami nem jelenti azonban azt, hogy ne lett volna járvány a mezővárosban.2 Érdekes, hogy a Cegléd és Nagykőrös tőszomszédságában lévő Abonyban - a református egyház nyilvántartása szerint - nincsen nyoma a pestisjárvány pusztításának.3

A pestis „súlyos, életveszélyes fertőző betegség. Kórokozója, a Yersinia (Pasteurelia) pestis (felfedezője Alexander Yersin [...] a házipatkányról, a patkánybolha közvetítésével kerül az emberbe [...] Emberről emberre is terjed. Két fő formája a bubópestis (e név a gumószerűen megnagyobbodott nyirokcsomókra utal) és a tüdőpestis [...] nagy vérzések alakulnak ki a szervezetben, sötét bőrelváltozásokat okozva, innen a feketehalál név. A Kínából és Belső-Ázsiából átterjedő első nagy pestisjárvány Európában (1343-51) több áldozatot követelt, mint a megelőző korokban bármely más járvány v. háború. A pestis 1361—63-ban, 1369-71-ben, 1374-75-ben, valamint 1390-ben és 1400-ban visszatért. A városokban többen estek áldozatul, mint vidéken, a halálozási ráta a kolostori közösségekben volt a legnagyobb. Korabeli oklevelek szerint területtől függően az a halálozási

1 Ennek okát abban is láthatjuk, hogy ebben az időszakban dúlt a vallásháború. A mezőváros földesura, a Clarissa apácarend birtokjogában megerősödve, az 1730-as években támadást intézett a református mezővárosi hegemónia ellen. Ennek súlyos következménye volt, hogy elvették, pontosabban visszavették a reformátusoktól a templomot, az iskola működését is korlátozták. 1753. március 27-én volt az utolsó istentisztelet a templomban. A reformátusok új templomot kényszerültek építeni, de az is II. József 1781-es vallási türelmi rendelete (Edictum Tolerantiae) után, s a XIX. század második felében - a vallási sérelmek ellensúlyozásaként - vált igazán monumentális jelentőségűvé Cegléden. Novák László, 1982a; Novák László, 1989.

2 Pest vármegye körlevele 1740. március 16-án arról ad hírt, hogy a pestisjárvány miatt még nem oldották fel a zárlatot Cegléden, Tószegen, Dabason, Dömsödön, Tasson, Solton, Ordason, Szalkszentmártonban, Patajon (Dunapataj), Palotán (Rákospalota) és Vecsésen. Novák László, 1982b. 286.

3 A járványos esztendőkben, 1739-ben 16, 1740-ben 12 haláleset és temetés történt. Az egyes temetéseknél nem nevezték meg a halál okát, csupán azt írták a név után, hogy „énekkel", „igével", harangozással történt a temetési ceremónia. Itt jegyezzük meg, hogy Abony katolikus földbirtokosa is - a „cuius regio, eius religio" elv alapján - háttérbe szorította a reformátusságot. Vallási villongások támadtak (például 1741 nagypéntek éjszakáján a katolikusok rárontottak a református temetőre, s az ott lévő fejfákat, „epitafákat" kihányták és feltüzelték [Balogh Sándor, 1980; Novák László Ferenc, 2005]). A halotti anyakönyvben jegyezték fel 1740. július 3-án, hogy „Eddig valók temetettetek el Harangozással", majd „Die 21. Juli/ az Harangiul is Priváltattunk A harangok újra csak II. József türelmi rendeletére szólalhattak meg, s épülhettek a protestáns templomok harangtoronnyal is. Az Abonyi Ref. Ekklézsia I. sz. Anyakönyve. Halotti anyakönyv 1735-1819. 45-46. pag.;

A római katolikus egyháznál nem maradt fenn ebből az időszakból anyakönyv.

88