Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban

példaképének tekintette, írásaiban arra törekedett, hogy a különféle (jobb- és baloldali) politikai torzításokat elutasítva jelölje ki irodalomtörténeti helyét. írásaiban igen gyakran foglalkozott a temesvári közélettel, nemegyszer ironikus módon számolva be tapasztalatairól. Ezekből az írásokból egy kis „temesvári művelődéstörténet" is kibontakozik, amely szemléletesen mutatja be a nagyváros közéletét, szellemi életét a harmincas és a nyolcvanas évek között.

Temesvár bizonyára leginkább figyelemre méltó irodalmi képviselője Méliusz József volt, aki a városban született, az ottani Piarista Gimnáziumban tanult, a budapesti Műszaki Egyetemen, majd Zürichben, Kolozsváron és Berlinben folytatott teológiai tanulmányokat. Református lelkészi képesítést szerzett, azonban igen korán (még németországi tapasztalatainak hatására) csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, a kolozsvári Korunk főmunkatársa lett, szülővárosában vett részt az Antonescu-diktatúra ellen fellépő baloldali mozgalomban, az ott szerzett tapasztalatok nyomán írta (évtizedeken keresztül kiadatlanul maradt) Város a ködben című önéletrajzi regényét, ennek írói módszere szerencsés módon egyesítette a harmincas évek szociográfikus „valóságirodalmának" és Marcel Proust nagyregényének (Az eltűnt idő nyomában) a személyes emlékek életre keltésére épülő elbeszélő módszerét. Mint ilyen, Méliusz regénye kétségtelenül az erdélyi magyar elbeszélő irodalom maradandó alkotásai közé tartozik. Az író drámába illő színekkel mutatja be a város életének gyökeres átalakulását, először a háború által okozott szomorú köznapi tapasztalatokat, majd a kétszeres uralomváltozás (először a szerb, majd a román berendezkedés) kiábrándító eseményeit és következményeit.

A mindenképpen emlékezetes (és szomorú módon elfelejtett) történelmi beszámoló egyik utolsó fejezetéből idézek itt egy részletet, amely a román katonaság temesvári bevonulását örökíti meg: „A bizonytalan napok gyorsan röpültek, szálltak, elmaradtak mögöttünk, és a város, mely különösnél különösebb történések színhelyévé vált abban az időben, úgy tetszett, rohanvást hagyja el a jelene pillanatait, azt a meghökkent hangulatot, a valóságnak azt a szélességi fokát, ahonnan csak tovább lehet hajózni, kikötni nincs hol. Egy nyári napon olyan hideg szelek fújtak, mintha az Északi-sark levegője tört volna ránk, és amikor a hideg szelek felkavarták piaci árusok standjai közt a port, s ez a hideg a csatorna felső folyása felől érkezett a nádason, az erdőkön, a falvak és külvárosok roggyant háztetőin átkelve, nos, egy ilyen napon megtudtuk, hogy Párizs mellett döntöttek: valóban, végleg és visszavonhatatlanul levegőbe röpült az Osztrák-Magyar Monarchia, Károly király és Zita királynő nem jön vissza, vége Tisza Istvánnak, tényleg vége minden illúziónak, megkaptuk a kegyelemdöfést. A hegyek felől apró lovaikon szapora dobogással tartottak városunk felé egy új hadsereg előőrsei. Még azon az éjszakán kivonultak a szerb csapatok. És reggel, lovaikat kötőféken vezetve, zörgő szekerekkel, elcsigázva és kimerültén megérkezett a keleti országutakon a Párizs melletti döntés megtestesítője: a román hadsereg."

Méliusz József a második világháború végéig élt Temesváron (közben hosszú hónapokat töltött nyugat-európai városokban), majd 1944 után az erdélyi magyar közélet és irodalom neves képviselőjeként Kolozsvárra, később Bukarestbe költözött, közben egy koncepciós per áldozataként, 1949 és 1955 között, koholt vádak nyomán, embertelen körülmények között börtönben szenvedett. Ott szerzett tapasztalatairól számolt be 1982-ben közreadott Tranzit kávéház című regényes visszaemlékezésében, ez a könyve is erőteljesen valóságos és fantasztikusan abszurd motívumokból épült fel. Méliusz József gondolkodása, regényíró módszere és valóságábrázolása, amelyre nemegyszer az avantgárd irodalom eljárásai hatottak, sok tekintetben különbözött az erdélyi elbeszélő irodalom hagyományosabb prózapoétikájától - valójában ennek a személyes prózapoétikának a hátterében is megtalálhatóak a temesvári kultúra, vagyis egy jellegzetesen nyugat-európai (német és francia) hagyományokat képviselő szellemiség nyomai.

58