Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban

A második világháború zivatarai viszonylag kevéssé érintették a város életét, az 1944. augusztus 25-i román fegyverszünet (pontosabban: átállás a németek oldaláról a Szovjetunió oldalára) Temesváron nem járt háborús eseményekkel és pusztítással. (A város irányába meglehetősen csekély erőkkel megindított magyar és német támadás Arad után igen gyorsan kifulladt.) A temesvári magyar kulturális élet is hamarosan újjászerveződött, új intézményekkel gazdagodott, Markovits Rodion elnökletével 1946- ban létrejött a Bánsági Magyar írók Egyesülete, 1944-ben megindult a Bánsági írás című folyóirat, majd 1957-ben a Romániai írók Szövetségének kiadásában a Bánsági Üzenet, 1946-ban megjelent a Bánsági Magyar írók Antológiája, 1961-ben a Bánáti Tükör, 1975-ben a fiatal költőket bemutató Hangrobbanás című antológia, majd négy kötetben a Lépcsők című irodalmi gyűjtemény. 1967-ben Egy szelet fény címmel a Népi Alkotások Háza is adott ki egy kisebb válogatást. Több új könyvkiadó, így a Litera, a Magyar Népi Szövetség és a Római Katolikus Népszövetség kiadója is jelentetett meg magyar irodalmi műveket. A magyar egyesületeket és az egyházi könyvkiadókat azonban 1948 után megszüntették, így a magyar irodalmi kultúra hosszabb időn át gazda nélkül maradt. 1948-ban már román hivatalos nyelven kezdett működni a Flacára Irodalmi Kör, itt a magyar írók műveit is románul olvasták fel. 1951-ben az irodalmi kör magyar tagjai, mindenekelőtt Anavi Adám és Gáspár Tibor kezdeményezésének köszönhetően megalakult az Ady Endre Irodalmi Kör, amely 1979-ben Franyó Zoltán nevét vette fel. Lassan felnőtt egy új írói nemzedék, ennek Bodor Pál, Deák Tamás, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Szász János, a későbbiek során még Bárányi Ferenc, Bárányi Ildikó, Mandics György, Mandicsné Veress Zsuzsanna, Pongrácz P. Mária, Szekernyés János és mások voltak a tagjai. A későbbiek során közülük többen (így Bodor Pál és Deák Tamás) áttelepültek Magyarországra.

Közülük mindenekelőtt Deák Tamás, Bodor Pál, Majtényi Erik és Szász János munkásságára kell felhívni az olvasó figyelmét: mind a négyen azt az urbánus szellemiségű (nyugat-európai mintákat követő) irodalmiságot képviselik, amelyre az erdélyi magyar irodalom iránt érdeklődő magyarországi olvasóközönség kevésbé szokott figyelni. Deák Tamás részben a városban töltötte ifjúságát, az ottani piarista gimnáziumban érettségizett, majd Kolozsváron (végül Budapesten) talált otthonra, sikeres, Egy agglegény emlékezései (1971) című, tulajdonképpen önéletrajzinak tekinthető regényének világában is felfedezhetők korábbi temesvári tapasztalatai. Bodor Pál a magyar fővárosban született, gyermekkorát Temesváron töltötte (ő is a piaristák gimnáziumában tanult), a Gaudeamus című ottani diáklap szerkesztőjeként szerezte első újságírói tapasztalatait. Svájci villa (1981) című önéletrajzi motívumokból építkező regényének világába belejátszottak a régi Bánság világában szerzett élményei is. Ezek felidézése nyomán rajzol képet először a Német Birodalom szimpatizánsairól, később a kommunista párt funkcionáriusairól, mindkét társadalmi tablót keserű irónia szövi át. A regényből kiderül, hogy a „régi világbeli polgároknak" mindkét diktatórikus rendszerben a kiszolgáltatottak sorsa jutott. Majtényi Erik maga is temesvári német eredetű családban született, gyári munkásból lett író, politikai és kulturális lapok szerkesztője. Hajóharang a Hold utcában (1976) című regénye önéletrajzi jellegű, ennek lineáris szerkezetét ugyanakkor esszészerű részletek, mi több, a fantasztikus irodalomba illő epizódok törik meg, így bontakozik ki az olvasó előtt az író számvetésre törekvő önvizsgálata. Szász János Belgrádban született, egyéves korában került Temesvárra, később Kolozsvárra, végül Bukarestbe, Elsők és utolsók (1972) című regénytrilógiájában temesvári ifjúságának tapasztalatait is életre kelti. A most említett regényekből valójában a huszadik század első felének temesvári világa bontakozik ki, nemegyszer nosztalgikus módon, arra utalva, hogy a négy nemzeti kultúrának is otthont adó temesvári polgári világ milyen gyökeresen átalakult a huszadik század második felében, és ez az átalakulás milyen szomorú veszteségekkel járt együtt.

59