Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban
az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény." A háborús évek után szinte újjászületett költészete, 1957-ben közreadták Válogatott verseit, 1962-ben Elégiák és rapszódiák, 1965-ben Versek, 1978-ban Görzi elégiák címmel jelent meg kötete. Temesvár című versében a számára otthont adó város iránt érzett szeretetét fejezte ki: Kilencszer annyi éved telt el, mint lepergetett életem. Hány kéz rombolt le s hány emelt fel, míg bölcsőt tárhattál nekem. S e kilencszer ennyi év alatt mennyi mozgalmas pillanat, csodás és rút és felemás, ölelés, ölés, zuhanás... Lehet-e hinni, hogy csak ennyi1 Boldogulni és tönkremenni mily parányi történelem S nem tanultál meg jobbnak lenni. Hidd el, testvérem, s tarts velem,- erre tanít meg a jelen - mindnyájunkért kell lenni s tenni. Franyó Zoltán nevét elsősorban igen kiterjedt műfordító tevékenysége nyomán ismerik az olvasók, holott mint tanulmányíró és publicista is igen sokoldalú munkásságot fejtett ki. Aradon és Temesváron, majd a soproni katonai reáliskolában és a budapesti Ludovika Akadémián tanult, 1907-ben avatták hadnaggyá, ezután Temesvárra került. Részt vett a Dél Irodalmi Társaság megalapításában, verseket, műfordításokat és tanulmányokat közölt az irodalmi lapokban, így a Nyugatban is. 1910-ben otthagyta a tiszti pályát, az aradi Függetlenség, a nagyváradi Szabadság és a Nagyváradi Napló munkatársa lett. Az Osztályparlament Don Quijotéja címmel Tisza István miniszterelnökről adott közre politikai pamfletét, ettől kezdve vállalt tevékeny szerepet a baloldali mozgalmakban. 1914-ben a galíciai hadszíntérre került, A kárpáti harcokról (1915) című munkájában háborús tapasztalatairól adott beszámolót. Megsebesült, ezután a bécsi hadi levéltárban teljesített szolgálatot, majd az olasz frontra küldték. Az októberi forradalom után a Vörös Lobogó című újság szerkesztője és a közoktatásügyi népbiztosság munkatársa lett, majd Bécsbe emigrált, ahol az egyetemen keleti nyelveket tanult, a Tűz és a Bécsi Magyar Újság közölte írásait. 1923-ban költözött Aradra, majd Temesvárra, megindította a Genius, majd az Új Genius című folyóiratokat, Temesváron az 5 (később 6) Órai Újság szerkesztője lett, 1938-ban a Temesvári Lapkiadó Részvénytársaság egyszerre négy lapjának (Aradi Friss Újság, Aradi Újság, Bánáti Friss Újság, Esti Újság) is szerkesztője volt. írói tevékenysége megoszlott a publicisztika és a műfordítás között. Mint irodalmi és közéleti írások szerzője, egyaránt foglalkozott a magyar és világirodalom törekvéseivel, például Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Szép Ernő, Osváth Ernő, illetve Rilke, Arghezi, Rabindranath Tagore (akinek nevét a Nobel-díj kapta fel), és mindenekelőtt Ady Endre munkásságával, róla Ady-emlékek címmel az Igaz Szó című folyóirat 1957-es évfolyamában egész tanulmány- és emlékezéssorozatot adott közre. A költőt irodalmi és politikai 57
