Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - A kötöttség nem korlát, hanem lehetőség (Dobozi Eszterrel beszélget Ménesi Gábor)

élete, időzavarral küzdünk itt is, ott is - próbáljuk ápolni továbbra is a kapcsolatot. Visszahívnak óvodai versmondó versenyekre, ünnepségekre. Invitálom én is őket hangversenyeinkre.) De visszatérve a gyermekkor emlékeihez, el kell mondanom, hogy nagyon nagy szegénységben éltünk az ötvenes években, s még valamelyest a hatvanas években is. (Miközben dédszüleim házába idegeneket költöztettek be, nekünk alig volt lelkűnknek hova lenni.) Hogy milyen mélyen voltunk addig, amíg be nem kerültünk különböző gyermekközösségekbe, nem is érzékeltük. Nekünk természetes volt, hogy csak akkor kapunk csokit, amikor a kiskereskedő rokonunk meglátogat bennünket. S annyi és olyan játékunk van, amennyit és amilyet a szüléink megvehettek. S azon sem tépelődtünk gyerekként, miért nincs mindenre pénz, amit szerettünk volna megszerezni. Ha nincs, hát nincs. így voltunk vele. De hogy mekkora csoda volt, amikor egyszer apa hazahozott egy szem narancsot (akkor már állami vállalatnál dolgozott), csak az képes elképzelni, aki tudja, mi a nyomor. Akkor láttunk először narancsot. Mindenkinek jutott néhány gerezd belőle. Amikor azonban megismertük más gyermekek életformáját, éreztük, hogy velünk nincs valami rendben. Volt olyan szomszédunk, aki - amikor átmentem az unokájához, aki iskolatársam volt az általánosban - teli szájjal becsmérelni kezdett engem is, a családunkat is. Nem szeretném a szavait megismételni itt most. Csak felnőttként sikerült értelmeznem, miféle osztályharcos indulatok kavaroghattak benne, amikor rám támadott. Bizony szöget ütött a fejembe az is, amikor apa arra figyelmeztetett egyszer iskolába menet, nehogy beszéljek valamit a déd- és nagyszüleinkről. S valamiként összefüggést véltem felfedezni az apai intelem és aközött, amit apai nagymamámtól gyakran hallottam az ő sírós hangján: „Gazembereké lett a világ!" Valamikor a középiskolás években kezdett körvonalazódni, a szülők által elmondottakból, miben is éltünk korábban. Mert amikor már nagyobbak voltunk, beszéltek nekünk a háborúról, a forradalomról. S végre megtudtam azt is, miért kellett hallgatnom a déd- és nagyszülőkről. Trianonról pedig az anyai nagymamám világosított föl még jóval azelőtt, amikor a szekrényében rátaláltam egy Nagy-Magyarországot ábrázoló térképre.

Amikor már felnőttként, a nyolcvanas években először jártam Románia partiumi részén, az volt az érzésem, mintha visszautaztam volna a gyermekkoromba. Akkor rémlett föl, hogy ez ugyanannak a megkopottságnak, pusztulásnak a színtelensége, szürkesége, amely a mi gyermekkorunkban uralta az akkori Magyarországot, a mi városunkat.- Amint említette, egész kisgyermekként került közel a könyvekhez. Melyek voltak gyermekkorának meghatározó olvasmányélményei?- Van egy emlékképem: betegen fekszem az ágyban, anya mesét olvas. Benedek Elek meséit, Arany János Családi körét, a kuruc költészetből a Csínom Palkót anyai nagyapám hangján hallottam először, ez utóbbit énekelve. Táncolt is hozzá. A Családi kört meg is tanította nekem - már akkor tudtam kívülről, amikor még olvasni sem tudtam. Alsó tagozatos korom óta rendszeresen jártam könyvtárba. A mesék után - bár iskolai kötelező volt - az egyik legnagyobb élményem Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye volt. Ezen felbuzdulva olvastam el a Láthatatlan embert. Az élmény felejthetetlen. Voltak fejezetek, amelyeket többször is újraolvastam. Nem sokkal ezután barátnőmmel szinte versengve faltuk Jókait. Olvastam Mikszáthot, Móriczot. Nyolcadikosként rákaptam Németh László regényeire. Véletlenül találtam rá a könyvtárban. Szerettem a távoli országokról szóló útikönyveket is. Talán azért, mert akkoriban nagyon érdekelt a földrajz. (Megnyertem a járási földrajzversenyt. A Vácott rendezett megyei versenyen viszont már nem szerepeltem ilyen fényesen. Nagyon zavart, hogy nem otthon alszom, nem otthon ébredek föl, hanem egy diákotthon sokágyas szobájában. Kialvatlanul szinte szédelegtem a verseny alatt. S a kőzetfelismerésben sem volt szerencsém.)

8