Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - A kötöttség nem korlát, hanem lehetőség (Dobozi Eszterrel beszélget Ménesi Gábor)

-A gimnáziumi évek miként tágították szemléletét?- A kettős nevelés áldásos hatását középiskolás koromban élvezhettem igazán. Otthon egészen más megvilágításban beszélt apa - főként a XX. századi történelmi eseményekről -, mint ahogyan az iskolában tanultuk. Ennek a kettősségnek köszönhetem, hogy kételkedő, gondolkodó lény vált belőlem. De ezzel együtt is elmondhatom, hogy sokat kaptam iskoláimtól. Magyartanárom, Költői Ádám - felfedezvén íráskészségemet - elkísért a Ceglédi Hírlap szerkesztőségébe, s ott bemutatott a főszerkesztőnek. Ettől kezdve nagyon sokáig rendszeresen publikáltam riportokat, interjúkat, egyéb írásokat ebben a helyi lapban. Igen sok helyen megfordultam így, a legkülönbözőbb vállalatoknál, tsz-ekben, rendezvényeken, a környék kistelepülésein. Fogadtak igazgatók, tanácselnökök. De kerestem az alkalmakat arra is, hogy az úgynevezett egyszerű embert is megszólaltassam. Ma is csodálkozom, hogy nem találkoztam sehol sem olyan emberrel, aki ne vette volna komolyan újságírói kérdéseimet. Tizenhat éves voltam ekkor! Az iskola révén jutottam el az Egerben rendezett Diáknapokra tudósítónak, valamint a pápai diákújságírók és -rádió-szerkesztők találkozójára. Mindkét helyen megjelentek írásaim az ott szerkesztett alkalmi kiadványokban. Az iskola beküldte egy pályázatra a Magyar Rádiónak Patkós Irmával, a ceglédi származású színésznővel készült interjúmat. Egyik este arra eszméltem - vacsoráztunk éppen a családdal -, hogy a saját hangom hallom a Kossuth Rádióban. Pályáztam egy novellámmal a sárvári Diákírók, Diákköltők Találkozójára is. Ott azonban nem volt szerencsém. Az írás ekkoriban megismert öröme viszont megpecsételte sorsomat. Versmondó versenyeken is elindultam. Nem ódzkodtam a szerepléstől - noha néha küzdöttem lámpalázzal, de önfegyelemmel uralni tudtam ezt az állapotot. A versek iránti vonzalom a középiskolás években erősödött föl bennem. Amikor a Ceglédi Hírlap külsőseként rendszeresen kaptam honoráriumot újságcikkeimért, akkor kezdtem megalapozni saját könyvtáramat. Először egy Petőfi összest vásároltam, ezt követte Ady, majd József Attila összes költeménye. Ugyancsak ez idő tájt kezdtem foglalkozni elmélyültebben a magyar nyelvvel is. Dr. Vámosi Nándor igazgató úr hatására (aki szintén magyar szakos volt) nyelvészetből írtam OKTV-dolgozatot az ifjúság, az akkori ifjúság nyelvhasználatáról. Benne voltam az országos első húszban ezzel a munkámmal, valamint a verseny további fordulóin nyújtott teljesítményemmel. A továbbtanulási célpont megválasztásakor már szóba sem jöhetett más számomra, mint a magyar nyelv és irodalom-történelem szak a bölcsészettudományi karon. Akkor már nagyon eltökélt voltam, hogy nekem irodalommal kell foglalkoznom.

Ugyancsak iskolás éveimhez kötődik az első külföldi utazás élménye. Tanulmányi és közösségi munkámért beválasztottak abba a tíz tanulóból álló csoportba, amely az akkori Kelet-Németországban tölthetett tíz napot. Ekkor rendezték a berlini Világifjúsági Találkozót. Egy napot ott is tartózkodtunk. Engem azonban elszédített az utcákon hullámzó, a tereken a fűben heverésző, hatalmas tömeg, és föllélegeztem, amikor visszamehettünk lipcsei szállásunkra. Lipcsében nagyon jól éreztem magam. De a legnagyobb élmény Weimar volt. Goethe, Liszt Ferenc háza. Jártunk Buchenwaldban, Drezdában. A vonatozás végig az Elba-parton - szép volt. De Buchenwald után sokáig nem tudtam hentesüzletbe bemenni vásárolni. Mindig az emberkísérletek helyszínéül mennyezetig kicsempézett helyiség jutott eszembe róla. Ott is ugyanúgy álltak ki a falból a fémkampók, mint a hentesnél, ahol a húsok lógtak róluk. Találkoztunk némettanárunk német barátaival. Amikor szóba hoztam, hogy jártunk a koncentrációs táborban, tanárunk lecsitított. Legyünk tekintettel vendéglátóink érzékenységére, mondta. Mélyen elgondolkodtatott ez az intelem. Talán itt és ekkor tanultam meg, hogy olykor tanácsos a másik ember agyával is gondolkodni, mielőtt megszólalok. Máskülönben nekem tetszett a németek tisztasága, pedantériája, a dolgok rendezettsége, amely nagyon szembetűnő volt a hetvenes évek Magyarországáról érkezve.

9