Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - A kötöttség nem korlát, hanem lehetőség (Dobozi Eszterrel beszélget Ménesi Gábor)
a növények ápolásáról. Ha például barackfát kellene szemeznem, talán még most is meg tudnám tenni. Ugyanezt a természethez vonzódást erősítették meg az anyai nagyszülőknél töltött napok-hetek a vakáció idején. Noha a város szülöttjei voltak ők is, s ifjúkorukig ott éltek, de házasságkötésük után kiköltöztek tanyára, nem messzire a várostól. Nekünk ez volt a szabadság netovábbja. Kicsit nagyobb gyerekekként oda kerékpárral egyedül is kikimentünk. Át a város melletti legelőn, majd pedig a vasút melletti úton haladva. (Minket még nem autóval szállítottak az iskolakapuig sem, mint a mai gyerekeket.) Elengedtek bennünket, mert nem volt mitől félni. (Pedig nem lógott a nyakunkban a mobiltelefon. Vezetékes telefonunk se volt.) Ezekkel az emlékekkel indokolható, hogy ma sem tudnám elképzelni az életem fátlan, sivár környezetben. Nálunk a lakás, tavasztól őszig a terasz most is tele van növényekkel. Annyival, hogy olykor már-már kiszorítanak bennünket.- Rendkívül viszontagságos időszakban, az ötvenes évek végén és a hatvanas években töltötte gyermekkorát. Hogyan emlékszik vissza arra az életformára, amelyet szülei, nagyszülei mellett megtapasztalt?- A szüléink igyekeztek bennünket megóvni attól, hogy szembesüljünk az akkori viszontagságokkal. Megvoltak gyermeki örömeink. Szeretetben éltünk, gondoskodásban volt részünk. Nagy játszások jutnak eszembe, ha visszagondolok. Az utcánkban sok velünk egykorú gyerek lakott. Összejártunk. (Van közöttük olyan játszópajtásunk, akivel máig is tartom a kapcsolatot. Újabban már csak elektronikus levelekben, mert kb. másfél évtizede kikerült Angliába.) Nálunk nagy udvar volt. Ott óriási labdajátékok, bújócskázá- sok, fogócskázások zajlottak. Ha a fiúk voltak többségben, fociztunk. Lány létemre én is beálltam. Rendszerint kapus voltam. Még rádióközvetítést is mímeltünk. Volt közöttünk, aki egy üres konzervdobozfélébe kiabálva (ez volt a mikrofon) kommentálta az eseményeket. De ebben a pillanatban hirtelen bevillan a jelenet, amint a Kismalac és a farkasok című mesét játsszuk. Saját szereposztással, általunk kitalált dramaturgiával. A Krenyóczi lányokkal pedig a táncdalfesztivált utánoztuk. Zsűriztük egymás produkcióit. Amikor már nagyobbak voltunk, a teraszunkon (így hívtuk: a gangon) kártyáztunk, társasjátékoz- tunk a Rapp testvérekkel (akik dunántúliak voltak, de nyaranta a nagyszüleiknél, a mi szomszédainknál vakációztak), népszerű volt a Gazdálkodj okosan! Emlékszem azonban sajátos, a játékok örömével nagyon is ellentétes hangulatokra. Elhallgatásokra. Felnőttként értettem meg, hogy az a feszültség, az a félelem, amelyet a szülők hordoznak magukban, bizonyos láthatatlan csatornákon átplántálódik a gyermekekbe is. Még nem voltam négyéves, de némely akkori történésre emlékszem. Például az agitátorok megjelenésére, fenyegető hangjára. Ma is látom magam előtt, amint valakik ököllel verik az asztalt. Amikor a szüleim szerettek volna beíratni az iskola előtti utolsó évben az óvodába, elutasításban volt részem, mert akkor ők még a magánszektorban dolgoztak. Hogy nem mehettem óvodába - emlékeim szerint - valóságos csapás volt számomra. Nagyon készültem ugyanis óvodásnak lenni. (A Sors azután kárpótolt engem ezért. De sokkal-sokkal később. 2007 és 2013 között ahhoz az intézményhez, melynek igazgatója vagyok, három óvodát is hozzácsatolt az akkori fenntartó. A feladataim megsokasodtak, de én ezt a fordulatot úgy éltem meg, hogy végre beszabadulhatok az óvodába. Felnőttként megkaptam, amitől egy döntés megfosztott gyermekkoromban. Érdekelt, milyen munka folyik az óvodában. Az óvónőket nagyon megszerettem. Az ő munkájukat valóban áthatja az a szeretet, amely az iskolában - sokszor a teljesítménykényszer hatására - megcsappanni látszik a gyermek-felnőtt kapcsolatokban. Talán sehol nem tapasztaltam azt a lelki gazdagságot, amelyet az ő köreikben megismerhettem. Szomorúan búcsúztunk el egymástól, amikor a jogszabályi háttér megváltozása következtében iskola és óvoda útjai elváltak egymástól. Óvodai vezetőtársaimmal - bár nagyon zsúfolt mindannyiunk 7
