Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 3. szám - Paár Ádám: „Tanulni népet…”
A szerző műve elején elhelyezi a faluszeminárium történetét egy tágabb történelmi kontextusban, kimondva, hogy „a földkérdés origója: a nagybirtokrendszer" (15. o.). Bartha Ákos alaposan beágyazza témáját a földkérdés kontextusába. Talán túlzott is az a részletesség, amellyel a szerző ismerteti az 1920-as földreform körülményeit, amelyet a tankönyvek mindmáig - ahogyan a szerző is utal rá - Nagyatádi Szabó István nevéhez kötnek, holott a társadalmi szervezetek (OMGE) és nagybirtokosok tiltakozásának ellenszelében megszerkesztett és elfogadott földreformjavaslat egész tartalma és lebonyolításának módja Nagyatádi elődje, a konzervatívabb Rubinek Gyula szemléletét követte (20.). A földkérdéssel kapcsolatos politikai viták leírását, valamint a falvak művelődési és egészségügyi helyzetének leírását követi a népkutatás hagyományának bemutatása. A körképből kiderül, hogy a faluszeminárium nem légüres térben alakult meg, hiszen számos ígéretes kezdeményezés indult meg, és csúszott egymásra, amelyek mindegyike egy konkrét program (a paraszti népesség életének megismerése és helyzetének javítása) megvalósítása érdekében tevékenykedett. Sárospatak és a népkutatás kapcsolata nem volt új keletű, hiszen a 19. század elején Patakon 17 évig tanárként tevékenykedett Erdélyi János, a Kisfaludy Társaság titkára, akinek neve szintén méltatlanul kevéssé ismert a néprajztudomány és irodalomtudomány berkein kívül, noha ő indította el a népköltészet programszerű gyűjtését. Erdélyi célként fogalmazta meg: „(...) tanulni népet, az életet, beállni e tengerbe, mint Jézus, midőn a lélek kegyelmét venné, a Jordánba, ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége." (34.) Erdélyi elvét (a nép felemelése) vallotta magáénak a Sárospataki Néphagyománykutató Szövetség és a reformkonzervatív szemléletű Széchenyi Szövetség. Utóbbi fontos színt képviselt a hazai népkutatás palettáján, noha mindmáig hajlamosak vagyunk alábecsülni a századforduló és a két világháború közötti időszak konzervatív reformkezdeményezéseit, és azt gondolni, hogy a parasztkérdés napirenden tartását és a nép felemelésének programját kizárólag a baloldali, a népi, esetleg szélsőjobboldali mozgalmak és szervezetek képviselték. Bartha igazságot szolgáltat a hazai reformkonzervatívoknak azzal, hogy bemutatja egyebek között a Széchenyi Szövetség munkájának keretében végzett törekvéseiket, amelyeket - érthetően - az 1945 utáni évtizedekben nem hangsúlyoztak és értékeltek megfelelő mértékben. A hazai szintű kezdeményezések mellett két nemzetközi mozgalom is bekapcsolódott a népkutatásba: a már említett Folklore Fellows és a cserkészet. Méltatlanul elfeledett a brit hadsereg altábornagya, Robert Baden-Powell által 1907-ben alapított, és 1912-ben Magyarországon is megalakított cserkészet kapcsolódása a falukutatáshoz, népdalgyűjtéshez, az ún. regöscserkészet formájában. Szabó Zoltán, akinek nevét leginkább A Tarái helyzet és Cifra nyomorúság című szociográfiák kapcsán ismerjük, tagja volt a cserkészetnek, akárcsak Újszászy Kálmán, a faluszeminárium elindítója (57.). A cserkészet szellemisége nem minden téren illeszkedett a pataki diákság hagyományaihoz, ahogyan az a könyvből kiderül: „A szabadabb, diákosabb életformával szemben - a korhangulathoz igazodva - a 134. Hegyaljai Erő [a cserkészcsapat neve - P.Á.] felelősségteljes kötelességtudásra nevelte tagjait önmagukkal, a társadalommal és hazájukkal szemben." (57.) Bartha részletesen ismerteti a különböző társadalmi mozgalmak - a Széchenyi Szövetség és a cserkészet - módszereit. A falukutatás filozófiáját Újszászy Kálmán sárospataki professzor dolgozta ki szisztematikusan. Mielőtt azonban Újszászy filozófiai rendszerére térne át, Bartha részletesen ismerteti a katolikus és református egyházak válaszkeresési kísérleteit a szociális kérdés által jelentett kihívásra. (68-71.) Ezen a ponton emlékeztetnünk kell arra, hogy a népi gondolat megírása csaknem lehetetlen a történettudományon kívül más tudományterületek bevonása nélkül. Az irodalomtörténet és a szociológia felhasználása magától értetődik, ám - tekintettel a népi mozgalom szoros egyházias színezetű társadalmi kapcsolataira - az egyháztörténet és teológia sem hagyható ki ebből a szintézisből. Bartha Ákos nem felejt emlékeztetni a népi mozgalom és az egyházak, illetve egyházias vagy vallásos társadalmi egyesületek kapcsolódási pontjaira: a református és katolikus mozgalmak, szövetségek univerzuma vette körül a népi mozgalmat, gondolhatunk katolikus részről akár a Jane Addams kezdeményezésében gyökerező settlement-mozgalomra és a Prohászka Körökre, akár református oldalon a Soli Deo Gloria mozgalomra és a Bethlen Gábor Körre (70.). Mindenekelőtt a bázeli Karl Barth teológiája hatott Újszászyra: a barth-i irányzat „egy emberközeli, a népért tevékenykedő egyház" megalakítását célozta. Barth elkülönítette egymástól 110
