Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 3. szám - Paár Ádám: „Tanulni népet…”
a filozófiát és a teológiát: előbbi középpontjában az ember, utóbbiéban aylsten áll. Ám Isten üzenetét az emberhez intézi, ezért a teológia számára létfontosságú az emberre vonatkozó ismeretek tanulmányozása (71.). Ez a teológiai elv egybecsengett a paraszti népesség felemelésének szándékával (hiszen Isten a faluhoz, a paraszti közösségekhez is szól), mintegy transzcendens megalapozását és érvrendszerét adta a világi szociális, népbarát törekvéseknek. Az előzmények bemutatását követően a második fejezet tartalmazza a faluszeminárium megalakulását és tulajdonképpeni történetét. 1931-ben alakult meg a faluszeminárium, amelyik 1933-tól 44 faluba szervezett kiszállásokat (97.). A kiszállások nem esetlegesek voltak, Újszászy Kálmán részletes módszertant és útmutatót dolgozott ki. Bartha színesen, anekdotákkal fűszerezve írja le az 1935-ös sárospataki munkatábor történetét, amelynek keretében a pataki diákok a vármegyei út egy szakaszának alapozási munkálatait végezték el (ma azt mondanánk, társadalmi munkát végeztek), de a közvetlen haszon mellett a cél a morális önnevelés, és az önkéntes munka révén a földmíves népességgel való szolidaritás vállalása volt (115.). A könyv nagy érdeme, hogy két olyan témát is tárgyal, amelyek a népi mozgalom történetének kutatásában periférikusak: hogyan alakult a falukutatás az első bécsi döntés révén visz- szatért felvidéki területen, és 1945 után. A sárospataki diákok kivették a részüket a visszatért területen a társadalmi munkából, Nagykázmér templomának felújításával (145.). Közben a pataki falukutató diákok folytatták az anyaországi munkát, szociográfiákban mutatták be a környező településeket (pl. Nagygérecs, Rozsnyó, Rimaszécs), hangsúlyozva a cseh uralom negatív oldalát, de a faluszeminaristák írásaiból olykor kiderült a helyiek és az anyaországiak közötti ellentét is (149.). A harmadik fejezetet Bartha a faluszemináriumban született szociográfiák bemutatásának szenteli, természetesen a szociográfia - nem is olyan könnyű - műfaji körülhatárolásának és magyarországi előtörténetének felvázolásával együtt. Különösen érdekes a pataki diáktársadalom összetételének, a „diáktársadalom főbb sejtjeinek", az egyleti és társadalmi életnek az ismertetése (214.), amelyik felhívja a figyelmet a pataki diákság rétegzettségére, a szülők társadalmi helyzete, presztízse, és ennek alapján az élvezett bánásmód miatt. Megállapítható, hogy a Sárospataki Református Kollégium sem tudta kivonni magát az általános korszellem alól, ami a különböző státusú családokból jövő gyermekek intézményen belüli lakóhelyi elkülönülésében érhető tetten. A legjobb családokból származó diákok az Angol Internátusba jártak, a középosztályé a Humán Internátusba, a vidéki középosztályé pedig a Kisinternátusba. Ezenkívül sok diák nem az intézetben, hanem a városban, magánházaknál lakott, és hárman-négyen osztoztak egy helyiségen. Ezeket a csapatokat nevezték „gárdának". Sokat elmond a korról, hogy azok a diákok, akik közül Újszászy Kálmán faluszemináriumának résztvevői, valamint a népi írók olvasói verbuválódtak, és akik profesz- szorukkal együtt az emberhez közeli egyház szellemében a nép felemelésének programját vallották, maguk sem tudtak elszakadni teljesen a társadalmi előítéletektől. Az egy gárdában és internátusbán lakók jobban összetartottak egymással, mint a más internátusbélivel vagy más gárdához tartozóval, emellett érzékelhető a Kollégium falain belül a zsidó vallású diákok elkülönítésére való törekvés (207.). Okkal vélhetjük azonban, hogy ez a rendszer - bár hozzájárult az együtt lakók identitásának megerősítéséhez - a társadalmi ellentéteket is újraszülte (206-211.). A kötet legegyedibb részét a Kollégium adattárában felkutatott szociográfiák alkotják, hiszen ezekből ismerhetjük meg leginkább azt, hogyan dolgoztak a faluszeminaristák, hogyan érzékelték a falvak életét, mindennapjait, hogyan látták a szociális kérdéseket. A recens számára a legérdekesebb - témaválasztása és következtetései okán - Ruszkay Gyula diósgyőrvasgyári segédlelkész 1950-ben készült munkája. A szerző plasztikusan ábrázolta a parasztból munkássá válás mobilizációs útját, egyúttal rámutatva az iparosodás/iparosítás nemzetiségi keveredést előidéző jellegére. Különösen rokonszenves, hogy Bartha a Ruszkay-szöveg megállapításait a paraszti lakosság és a bányamunkásság ellentétéről ütközteti más forrásokkal, így Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című művének bányászokról szóló fejezetével, valamint dr. Kun Lajos Baranya megyei tiszti főorvosnak a komlói lakosságról szóló beszámolójával (246.). Ez az összehasonlítás egyrészt lehetővé teszi a kitekintést az adott földrajzi környezetből, másrészt alkalmas az adott társadalmi kérdéskör országos szintű érzékeltetésére. 111
