Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 3. szám - Paár Ádám: „Tanulni népet…”
Paár Adám „Tanulni népet..." Bartha Ákos: Falukutatás és társadalmi önismeret A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának (1931-1951) történeti kontextusai Az elmúlt években több színvonalas könyv jelent meg a két világháború közötti korszak egy érdekes, izgalmas szellemi és társadalompolitikai kezdeményezéséről, a népi mozgalomról. 2012-ben két monográfia került a könyvesboltokba, amelyek - bár más módon - feldolgozták a népi mozgalom történetét, a népi írók lényegre tapintó társadalomkritikáját és megoldási javaslataikat: Papp István történész-levéltáros és Bognár Bulcsú szociológus-történész monográfiái elfogulatlanul és mélyenszántó módon elemzik és értelmezik a népi mozgalmat, folytatva a Borbándi Gyula által megkezdett hagyományt.1 Az újabb műveket a különböző tudományterületek (mindenekelőtt a történettudomány, a szociológia és az irodalomtörténet) szintetizálására való törekvés, valamint a témának a nemzetközi kontextusban való elhelyezése jellemzi. Hiszen a magyar népi mozgalom egy olyan „alternatív modernizációs" (a modernizációt alulról, a „nép", vagyis a parasztság emancipációjával megvalósító) törekvést fejezett ki, amelyik a maga korában nem állt rokontalanul: az amerikai populista mozgalomtól az orosz szociálforradalmár (eszer) irányzatig számos mozgalom és párt vallott a magyar népiekkel azonos társadalmi programot. Közép- és Kelet-Európa, a mediterrán régió, Skandinávia és Latin-Amerika voltak a 20. század elején azok a régiók a nyugati világban, amelyekben a parasztság a népesség nagy arányát tette ki, ugyanakkor mély ellentétek feszültek a paraszti lakosság és az elit között, ezért ezekben a térségekben születtek meg azok a mozgalmak, amelyek a földműves népesség gazdasági és politikai felemeléséért küzdöttek. A magyar népi mozgalom is ebbe a nemzetközi keretbe illeszkedik. Amíg azonban a globalitás mindinkább elfogadott látásmód a történészek körében, a népi mozgalom és kapcsolatrendszere regionális és lokális történetére mindeddig kevés figyelem összpontosult. Holott a falukutatók valóságmegismerő és -megismertető munkássága éppen a régiós és a helyi problémák feltérképezésére irányult. Bartha Ákos monográfiája ezt a hiányzó űrt tölti be az egyéni szint és a népi mozgalom országos története között. Míg Papp és Bognár könyvének főszereplői döntően a népi mozgalom „vezetői" és „prófétái", addig Bartha Ákos monográfiája az „aprómunkát" végző névtelen „közkatonáknak" - a falukutató pataki diákoknak, tanáraiknak, regöscserkészeknek - állít emléket. Bartha Ákos történész és magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a népi mozgalom kutatója a két világháború közötti, részben 1945 utáni magyar történelem egy méltatlanul háttérbe szorított fejezetét, a Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának történetét dolgozta fel doktori disszertációjában, amelyet summa cum laude minősítéssel védett meg, majd doktori 1 Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. New York, 1983, Püski Kiadó, Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920-1990. Bp., 2012, Jaffa Kiadó, Bognár Bulcsú: A népies irányzat a két háború között. Erdei Ferenc és a harmadik út képviselői. Bp., 2012, Loisir 108
