Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 3. szám - Sárkány József: „A vágy”

művészetére. (Való igaz, pályája kezdetén is vonzódott a keleti kultúrákhoz, amelyet a közép-ázsiai utazásai erősítettek, de a Távol-Keleten megélt kulturális „sokk" hatásához nem mérhetőek.) Egy olyan világ tárult fel előtte, amely minden újdonsága, idegenszerűsége, mássága ellenére lenyűgözte, magába szívta. Dr. Fajcsák Györgyi kiállításmegnyitó beszédében pontosan fogalmazott, miért is lehet oly fontos Geszlernek a Távol-Kelet.

„A Távol-Kelet művészete a hosszú élet széttört írásjegye ellenére is impulzus és menekülés. Letisztultságával, tökéletességre törekvésével és belső csendjével újabb és újabb menedék.

Híven példázza mindezt a japán irodalom egyik legismertebb műve, a Genji monogatari, azaz a fényes Genji herceg kalandjai. Híres írónője egy magas rangú udvarhölgy, Muraszaki Shikibu, több mint ezer esztendővel ezelőtt írta meg művét a japán fogalmak szerint tökéletes férfiról. Művének jellegzetes életérzése a mono no avaré, a dolgok iránti érzékenység, az elmúlás miatt érzett édes-bús fájdalom, az illanó öröm, az élet múlandósága miatt feltörő bánat. Ez az érzés aztán kifinomult artisztikummal párosult, aminek része volt a kalligráfia, a versírás, az illatjáték s a koto zene."

Nem a japán vagy tajvani kerámiaműhelyek edényeinek, alakjainak a formáit, dekorjait vette át, hanem abba a sajátos kultúrába mélyedt el, amely nyolcvan éve még erősen kötődött az ősi, természetközeli életviteléhez, s bár azóta hatalmas változásokon ment át Japán a modernizáció következtében, a művészet és a mindennapok világa sokat megőrzött a hagyományos kulturális értékek közül. Geszler számára megrázó volt e kettősség ily eleven jelentkezése. Számára a természet, amelynek szerves része az ember, a békét, a nyugalmat, a szépséget jelenti. Japánban, a világ egyik legjobban iparosodott országában kirívóan érezhető, amint a gépek és a technika uralma alá vonja a természetet. Az eget csíkozó repülők, rakéták, a szigetek partjait övező, csillogó olajtartályok, a setoi gyárak füstöt okádó kéményei, a mindent behálózó elektromos vezetékek mind idegenül, ellenségesen hatnak. Miattuk könnyezik Utamaro (Utamaro könnyei, 1999), s az elmúlás, a megakadályozhatatlan változás fájdalma tükröződik a „Kerámiagyári álom - Seto" 2008 faliképeken és plasztikákon. Ez a félelem az, amely ott van a szobrok felületébe applikált porcelánszilánkokra rajzolt rakéták látványában.

A Modern Magyar Képtárban 2015 szeptemberében megnyíló kiállítása lényegében a Janus Pannonius Múzeum különdíja volt az I. Országos Kerámia Quadriennálé első díjazottjának. Rendezőként a kiállítást a legújabb művek bemutatásának szántam, szabad kezet adva a válogatásnál az alkotónak. A műteremben ért a meglepetés, ugyanis a quadriennálén díjat nyert művek nem voltak a kiválasztott munkák között. Geszler úgy érezte, ezt a gondolatot, motívumot tovább kell építenie. A test és az építmény kapcsolatát, viszonyukat másképp szeretné megformálni, a házat kívánja a test köré építeni, s nem belehelyezni azt a házba. A kiállított anyagot ezáltal - bár inkább jelzésszerűen idézünk korábbi alkotói periódusából is - valóban a legújabb, 2014-es és 2015-ös művek adják. Egy tajvani és egy finnországi szakmai út hatása alatt megvalósult alkotások.

62