Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 3. szám - Móser Zoltán: Morzsák aranyból, ezüstből
közadakozásból adták ki első verseskötetét, amellyel nagy sikert aratott. Ettől kezdve gyakran jelentek meg versei folyóiratokban, de családi környezetéből kitörni - anyagi és érzelmi okokból - nem tudott, az ellenséges, fojtogató légkörben pedig egyre elviselhetetlenebbnek érezte helyzetét. Nehéz helyzete fizikailag is, szellemileg is megviselte, és megakadályozta tehetsége teljes kibontakozását. Fiatalon, tüdőbajban halt meg. Első versein még erősen érződik példaképeinek hatása; egyéni, eredeti költői hangját fokozatosan alakította ki. Lírájának erejét elsősorban érzékletessége, természeti képei adják: szinte egybeforrott a tájjal, a természettel. „A sztyeppe nevelte és dajkálta Kolcovot" - írta róla Belinszkij. A paraszti élet realista ábrázolásban, néha még idillikus színezettel jelenik meg verseiben. Később, az 1830-as évek közepétől költői hangja egyre inkább elkomorult, meditativ, töprengő lett. Felismerte, hogy a paraszti világ idillje csak látszólagos, mert az csupa szenvedés és elnyomás, s így az orosz muzsik sorsa hasonlít az övéhez. Szerepe azért jelentős, mert orosz földön ő írt először népdalszerű verseket. Népiségének egyik bizonyítéka, hogy sok verse népdallá vált. Sok versét megzenésítették.18 A kép alatt olvasható vers címe magyarul: A szántóvető éneke. Arról szól, hogy milyen keserű a paraszt, a muzsik élete. (Nem csoda, ha a cári cenzúra csak 1881 januárjában oldotta fel a tilalmat a vers publikálására.) Az első versszak, négy sor, Nagy István fordításában így szól: No! vonszold csak magad, deres lovam, A szántón, a hektárnyi földön, Kifehérítjük az ekevasat, Szántva a nyirkos földön.19 A kép miatt lapoztam fel újra a Czuczor Gergely népies verseit tartalmazó kötetet, hisz Korcov Szántóvető dala és a fenti kép ugyanazt ábrázolja, mint amit Czuczor is megénekel. Ami nekem sok fejtörést okozott könyvem20 írásakor, hogy vajon Czuczor verse a költő „csinálmánya", vagy népköltészeti alkotás alapján született? Hisz ez már így szerepel a korabeli népköltési gyűjteményben is. Erre, igaz megkésve, ott kaptam választ, Brüsszel közvetítésével, Oroszországból! A Szántó legény dala című népies költeményét Czuczor 1842-ben írta. Mivel Erdélyi János gyűjteményében is található egy hasonló dal, Zoltványi Irén feltételezi, hogy Czuczor ennek nyomán készítette versét. Álljon itt most abban a formában, ahogy Erdélyi János gyűjteményében található Czuczor verse, már mint népdal: 18 A Világirodalmi Lexikon 6. 405^106. alapján. 19 A rozsdás ekevas kifehérül, csillogó lesz a szántás után, a nedves, nyirkos föld konnotációja a lovát biztató muzsik fejében, illetve az orosz népköltészetben és az irodalmi költészetben: az a föld, ahová magam is, és te is, „deres lovam", egyszer kerülsz. (Nagy István megjegyzése) 20 Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok. Dunaszerdahely - Zsámbék, 2000. 55
