Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)

repült mint másodpilóta, Jumbo Jeten. Ő hívott el fusizni a KLM-hez, charterjáratra. Megcsináltam ott is a kötelező vizsgarepülést, hetente két-három napot repültem náluk, és szép pénzt kerestem vele. Ebből vettem meg végül Goldberget, a házamat. Arra meg azért volt szükségem, mert Christinével elhidegültünk egymástól. Én sokat voltam úton, és túlontúl is szépek voltak a stewardessek... Akkor még egyetlenegy steward sem dolgozott a cégnél, csak lányok voltak.

Azon az őszön indított az AUA egy Bécs-New York hosszú járatot, erre többek között engem tett fel a főpilóta. Próbáltam ellenállni, mondtam neki, hogy én nagyon jól érzem magam Európában, de megfenyegetett, hogy ha nem vállalom, repülök a cégtől. Engem nem vonzott az a piszkos amerikai nagyváros, de nem volt választásom, igent mondtam. Christine meg bejelentette az igényét a házunkra. A főpilóta megint nyomást gyakorolt rám, ismét csak kilátásba helyezte, hogy eltávolít a cégtől, ha nem adom át a házat a volt feleségemnek. Beadtam a derekamat.

Három éven át jártam New Yorkba, úgy ötven-hatvanszor voltam odaát, mindig két- három napos tartózkodással. Az elején komolyan idegenkedtem a várostól, de amikor három év múlva leállították a járatot, épp akkor, amikor már menni kezdett az üzlet, kifejezetten honvágyat éreztem New York után. Pedig csúnya volt, hangos volt, tömve volt emberrel, de mégis. Annyira megszerettem, hogy a második feleségemmel direkt átrepültünk a szabadságunk alatt egy hétre, hogy megint ott lehessek.- Visszakérdeznék Goldbergre. Amikor elváltatok, vettél Bécstől 30 km-re, egy kisfalu határában egy telket, körülbelül olyan távolságra, mint amilyen távolságra Paptova volt Dunapatajtól, és itt fölépítettél egy olyan botanikus kertet, mint amilyen talán gyerekkorodban a nagyapád kertészete lehetett. Vagy én ezt csak belemagyarázom?- Nem, igazad van, tényleg az a kert, és az utána érzett nosztalgia volt a kiindulópont. Beszéltem már korábban arról, hogy nem mindig szerettem a faiskolát, de itt a magam örömére kertészkedtem, nem kényszer hatása alatt.

A második feleségemmel Bécs belvárosában laktunk, a Parlament mögött, a villamos járta, de mégis eléggé szűk Josefstadter Strassén, a harmadik emeleten. Én mindenáron ki akartam költözni a városból. Nekem horizont kell, meg friss levegő, a nagyváros megöl. Pár hétig elvagyok bárhol, de éveken át ott élni? Hát inkább nem. Lizy, aki nálunk repült, egy járaton ismerkedtünk össze, belátta, hogy nekem nagyon fontos lenne a kert, hajlandó volt eladni a saját lakását. így lett elég pénzünk, hogy találjunk egy minden szempontból ideális házat magunknak meg a gyerekeinknek. Lementünk egy sportgéppel Wiener Neustadtba, szétnéztem a gépről a környéken. Kezdettől fogva olyan helyet kerestem, ami különálló, nincs benn a városban, és a repülőgépek is elég alacsonyan szállnak felette. Egyszer csak megláttam néhány szép diófát, mellette egy téglarakást. Éreztem, hogy ez lesz az! Egy kilométernyire volt egy kicsi falutól, jó fekvésű, pontosan olyan távolságra van a falutól, ami nekem teszik, ráadásul felette fordultak rá a schwechati leszállópályára a gépek... Visszarepültünk, autóba ültünk, és két óra múlva már újra ott voltam a kiszemelt kertben. Kiderült, hogy a terület egy száz évvel korábbi téglaégető, állt ott egy düledező parasztház, a tulajdonosa a szomszéd faluban lakott. Felkerestük, de semmi áron nem akarta eladni a telket, a családjára hivatkozott. Felkerestük a falu polgármesterét is, ha mégis sikerülne üzletet kötnünk, egyáltalán építkezhetünk-e azon a telken. Alsó-Ausztriában hiába van földed, nem kapsz építési engedélyt, csak a belterületen. Én viszont mindenképpen ragaszkodtam a kerthez. A polgármester nem sok jóval kecsegtetett, védett terület, mondta, oda nem lehet építeni. Na, ekkor jött az én egészséges, pozitív makacsságom. Azt mondtam, hogy ez a hely kell nekem, mindenképpen megpróbálom. Felkerestük újra a tulajdonost, most már Lizy beszélt vele, jobban szót értettek. A nagyob75