Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)
bármilyen típust hajlandó lettem volna repülni, csak polgári repülés legyen! Még a fizetés se érdekelt különösebben.- Nem voltál még házas?- De, házas voltam már, '61-ben vagy '62-ben nősültem először, már pontosan nem emlékszem. A feleségem is a repülőtéren dolgozott, a Sabenánál. Még kicsi volt a reptér, mindenki ismerte egymást. Sikeresen elvégeztem a felkészítőt, egy évig repültem a DC-3- at, mint co-pilóta, másodpilóta. Utána átkerültem a Vickers Viscountra, amin kezdenem kellett volna. Jó gép volt, szívesen repültem vele. Aztán átkerültem a Caravellére, az volt a kedvenc gépem az összes közül. Négy év után kapitány lettem. Ma tizennégy-tizenöt évet repülnek a kapitányi címig a pilóták, de akkor még más világ volt. Az idősebb pilóták még mind háborús pilóták voltak, a másodpilóták mind a sportrepülésből jöttek. A minket követő generáció volt az első, amelyik kifejezetten a polgári repülésre képeztette ki magát. Nekem sem véletlenül sikerült ilyen rövid idő alatt kapitánnyá emelkednem, jó értelemben vett törtető, agilis ember voltam, és felülírhatatlan vágyam volt a hivatásszerű repülés.- A többi pilóta könnyen tudomásul vette, hogy nem voltál született osztrák? Éreztették veled, hogy bevándorló vagy?- Párat megelőztem közülük a senoritat-listán, ez nem nagyon tetszett nekik. Az meg különösen nem, mikor a főpilóta, mint egyetlen diplomás mérnököt, engem nevezett ki a flotta technikai tisztjének. Ez megint úgy történt, hogy nem én kértem magamnak a beosztást.- Tudom, vasárnapi gyerek vagy.- De hát itt is az történt, ami otthon is: a gépekkel tudok bánni, az emberekkel kevésbé. Nem követtem el semmi hibát, mert nem csináltam semmit. Fél év múlva aztán közölte a főpilóta, hogy akkor ezt hagyjuk annyiban. A többiek mégis továbbra is irigyek voltak rám, mert a főpilóta elméleti oktatónak is kinevezett. Akkoriban szervezte az AUA az első forgalmi pilótaképzéseket. Én voltam az egyik oktató, a növendékek meg többnyire velem egykorú másodpilóták. Egyszer fél füllel hallottam, hogy az egyik Stájerországból való, nagypofájú co-pilóta halkan, de azért úgy, hogy biztosan meghalljam, megkérdezte: mit dumál ez a mezítlábas itt nekünk? Nem volt egészen könnyű, azt nem állítom, de a hivatalos részével sohasem volt probléma, egy-két idióta pedig mindenütt akad.- És mennyire voltál te mezítlábas? Amikor forgalmi pilóta lettél, az egzisztenciálisan komoly megerősödést jelentett?- Nagy előrelépést jelentett. Az első kapitányi fizetésem a mérnöki fizetésem ötszörösének felelt meg.- Mibe invesztáltál? Lakást vettél, vagy hogyan költötted el a kapitányi fizetésedet?- Mint mondtam, már házas voltam, és az úgy már csak fele pénz. Vettem Bécstől délre egy sarokházat egy kis kerttel, és már el is fogyott a pénzem. A feleségem továbbra is a reptéren dolgozott, de mint kapitányfeleség, a korábbinál élénkebb társadalmi életet élt, számos helyre jártunk, filharmóniai bálba, operabálba, koncertekre, és ezt persze mindig én fizettem.- Ha nem titok, mire ment rá az első házasságod?- Ahogy mondják, az utálatos hetedik évre. Sokat dolgoztam, az első feleségem, Christine révén megismerkedtem egy vajdasági magyar pilótával, aki a Sabenánál 74
