Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)
egyszerre megvilágosodásom támadt: hiszen én tudok németül! Feltárult mintegy varázsütésre a nyelv logikája, és utána már nem szenvedtem, egyre jobban kommunikáltam németül. Elég sok magyar járt akkor Bécsben egyetemre. Gyakran hívtak különféle találkozókra, összejövetelekre. Elhárítottam, mert azt gondoltam, hogy aki magyar akar maradni, az menjen haza. Én maradni akarok, akkor pedig asszimilálódnom kell. Miskáékon kívül senkivel nem is beszéltem magyarul, erőltettem, hogy legyen egyre jobb a németem. Azzal is tisztában voltam, hogy hiába érkeztem meg a szabad Nyugatra, ez sem tejjel-mézzel folyó Kánaán, dolgozni mindenütt kell. Nem voltak illúzióim. Márciusban Miska a családjával Uj-Zélandra költözött. Hívtak, hogy menjek velük, de inkább maradtam. Gabiről is hírt kaptam, hogy Zürichben van, ő is hívott, neki is nemet mondtam. Pista bácsi közben visszaköltözött Magyarországra. Nekem tetszett Bécs, világváros volt, de délben hallgatni tudtam a Jó ebédhez szól a nótát a Kossuth rádióban, annyira közel volt Magyarország. Meg a repülőtéren is nagyon kedvesek voltak.- Repülni mikor kezdtél Ausztriában ?- Ausztriában állampolgárság nélkül kezdetben legfeljebb csak a vitorlázó repülés jöhetett szóba. Hamar lehetővé tettek néhány ellenőrző repülést, vizsgarepülést. Beült mellém egy idősebb oktató, repültünk két kört, leszálltunk, összepakolta a holmiját és kiszállt. Értetlenül néztem rá, de aztán megnyugtatott: Te jobban repülsz, mint én! így aztán megnyílt az út legalább a vitorlázás felé. Közben 1959-re az egyetemet is sikeresen befejeztem. Hat szemesztert végeztem Budapesten, ötöt Bécsben. Akkor az átlag tizennégy szemeszter volt az osztrákoknak is, de nekem sikerült tizenegy szemeszter után is eredményes államvizsgát tennem. Azonnal állampolgárságért folyamodtam, elsősorban a repülés miatt. Korábban is kértem, eredménytelenül, de most, hogy diplomás lettem, első szóra megadták. Tanulóra, egyetemistára nem volt szükségük, de egy diplomás gépészmérnökkel már tudtak mit kezdeni. Németország sikerrel csábította át magához a frissen végzett osztrák gépészmérnököket a felfutóban lévő BMW-gyárba meg más üzemekbe, különösen München környékére. így aztán szükség volt minden friss diplomásra, könnyen megkaptam az állampolgárságot. Akár el is mehettem volna én is Németországba, de maradtam, és repültem minden hétvégén.- Hol találtál állást, munkahelyet?- Már az egyetem alatt is dolgoztam félállásban. Anda Miska Bécsben élő nagybátyjának, egy régi magyar grófi család sarjának volt egy gyára, ahová felvett engem műszaki rajzolónak.- Kollégiumban laktál az egyetem alatt ?- Kezdetben Miska családjánál, aztán meg albérletben. Kipróbáltam két-három helyet. Az ösztöndíjamból fedezni tudtam az albérlet költségeit, és jobban szerettem önállóan lakni, mint kollégiumban. Vettem egy biciklit is. A vitorlázó repülőtér a határ közelében, Pozsony alatt volt, oda kerékpárral jártam ki Bécsből minden alkalommal. Oda-vissza csaknem száz kilométer volt egy út, de nagyon szerettem repülni, így hát megérte a fáradságot. Később aztán vettem egy mopedet, már nem kellett száz kilométereket tekernem. Kis motoros vacak volt, de bejártam vele egész Ausztriát, még a Glossglocknerre is eljutottam vele. Aztán egy vitorlázó repülő kollégám, akinek saját cége volt, megajándékozott egy autóval, méghozzá egy oldtimer Fiattal. Vidám kocsi volt, de legalább nem kellett taposni a pedálokat. Csak arra kellett ügyelnem, hogy mindig legyen a csomagtartóban 72
