Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - Tornai József: Itt szült anyám ; Minden teremtmény ; Lelkierő ; A múlt ; Fátyolos lebegés (versek)

hirtelen vagy „lassan kíméletesen”, hogy elhordjam terheiket, megvilágosodva egy-egy áruló jeltől.

Függőlegesen egy villám furkósa csap le mellettem. Vers-zokogása tör ki: jöjj, szent lélek-metafora, protonok pattannak a körben úszó képen. Levegő után kapkodva, nem hiába rejtőzködöm el minden teremtményben.

Lelkierő

Ady Endre, én nem tudtam, mi a lelkierő, míg beteg nem lettem: napról napra más fájdalmaktól szenvedő.

Te Isten szörnyetege, míg gyáva voltam, nem mertem arra gondolni, mi les rám, mi keserít,

pedig lelkierőm csatázik reménytelenségeimmel és tart egyenesen éjjel-nappal, kétségbeesésem mérges magokat hint el.

Lelkierőd a példám, Ady, másom nem is maradt, mint fej-fölemelő dühöm megadás helyett és valami hol köznapi, hol ünnepi dac,

hogy kibírom, amire holnapom szán, hiszen te még „a halottak élén" is büszke voltál fejedelmi életed fogytán.

Én is lehetek a magam ura, míg ágyba nem roskadok, szerethetek, írhatok a sorsom mályvarózsáira vigyázva.