Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - Tornai József: Itt szült anyám ; Minden teremtmény ; Lelkierő ; A múlt ; Fátyolos lebegés (versek)
A múlt A múlt nem idő, hanem személy, nem emlékezet, de szenvedély, egy élő lénynek az árnya, kék blúza volt, és szoknyája, számtalanszor és számtalanszor szájon-csókoltam, beszédes voltam vele és szótlan, egész estéket feküdtem vele egy ágyban az odaadás ellentmondásában, a mellét figyeltem, dereka hajtását, ahogy kihajolt az erkély korlátján át, együtt úsztunk a Dunában, bújtunk a nád mögött, nem tudtuk kimondani, én is próbáltam, ő is nekikezdett, hogy szóba öntse a gyönyört, de épp arra nincs szó, ami kiválthatja a lélekből, szájból, dadogásból, amikor az erdőben, búcsúzásban majd meghalunk, és a fájdalom ott szőkéllik a hajában újra és újra fölfedezett illatában, mert illat és mosoly múlt, nem perc és nem nyomorult lemondás és reménykedés, valahány van összekulcsolt kezünkbe zártan, csak egy nő, ki néha kinevet, okos, pillangót játszik, és elvonszol az elvágott nyakú némaságig.
