Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - Vörös István: A forgó semmi ellen ; Hatalom nélkül ; Búcsúzás a budai hegyektől ; A remény? Egy nagy tároló ; A koldus hálaéneke (versek)
Vörös István A forgó semmi ellen A vasárnapok illatos bogyói, a péntek temetési menete, a rossz egyszer megkérdi, jöhet-e, de vedd biztosra, nem fog meghatódni, ha azt is mondod, hogy ne jöjjön inkább. A szombatok frissen kaszált füve, egy hétfőre beérett kék füge. Ki mondja el a szerda szimpla titkát? A keddi felhők két napig maradnak. Az eső a nyár szép dührohama, nem kúrálja ki orvos már soha. A tartozást fizesd vissza magadnak. A forróság felperzseli a lelket. A levegőben száll a rémület, s a nyugalom csak deszkaépület. Egy dögmadár a jóskönyvből szemelget. Cserépedények közt kiég a szellem, a gondolat nem fog kísérteni. A szél a házfalába ékeli egy tölgy makkját a forgó semmi ellen. 49
/
