Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - Gerold László: Péter, aki Lajos

jobb oldalán levő dialógussort és a lap bal oldalán levő beállításokra vonatkozó, a majdani film látvány- és hangzásbeli megoldásait tartalmazó leírásokat. A Gion-mű alapján készült, kétosztatú forgatókönyvet is, mint a regényt, egységes egésznek kell tekinteni, s így is kell olvasni. Ahhoz viszont, hogy felismerjük a változtatásokra utaló szándékot, oldalról oldalra kell haladni. Ennek eredményeként mondható, hogy bizonyos jelenetek elhagyása (a három barát esti szórakozásai közé tartozó lépcsőugrálás), illetve szükségszerűen jelentős mértékben történő karcsúsítása (Péter javítóműhelybeli keservei) ellenére a technikai forgatókönyv követi a regény szerkezetét. A regényből érintetlenül átveszi a dialógusokat, melyek ezek szikársága folytán eleve filmszerűek, illetve az audiovizuális elemeket tartalmazó fél lapon közli a helyszínre, az időpontra utaló, a felvételezés szempontjából fontos információkat, leírásokat, új szereplők feltűnését, továbbá a szereplők viselkedésére vonatkozó utalásokat, mindazt, ami hozzájárulhat a regény világának, hangulatának minél teljesebb és hitelesebb képi felidézéséhez. A film nem az elhangzó mondatokra épít, jóllehet ezeket sem mellőzi, hanem a látványra, nem elmondani akar, hanem láttatni. S ez olykor, mint ebben az esetben a regény és a film zárójelenetét tekintve, akár koncepcionális változást eredményezhet. Erre utalt a Híd kritikusa, amikor észrevételezte, hogy a film nem a regény expresszív jelenetével, hanem egy lírai megoldással fejeződik be.

Míg a regény olvasója arról értesül, hogy az éj leple alatt „Elment a hajó", a film nézője azt látja, hogy a hajó „indulni készül". Filmről lévén szó, természetes, hogy a főszereplőnek erről a számára lényeges eseményről nem értesülnie kell, hanem látnia kell, amikor ez megtörténik. Rohan is, kezében a Reának szerzett kis kölyökkutyával, a csatornapartra, ahová pont akkor ér, amikor már távolodik a hajó. Péter, mi mást tehet, bármennyire értelmetlen is, nyomában a lihegő kutyával, szalad a hajó után. Majd amikor belátja, a távozó hajóval Reát is elveszítette, abbahagyja a futást, „felveszi és a melléhez szorítja" a lánynak szánt kiskutyát, s miközben két társával némán néz a távolodó hajó után, megszólal a képregényrajzoló barát: „Tedd már le ezt a szegény kutyát. Kiszorítod belőle a lelket". Vége. Következett a lejelentő főcím. Legalábbis a filmben, a regény viszont nem ér itt véget. Pollák, aki a fiút bevitte a javítóműhelybe, keres egy üres konzervdobozt, amit a kutya farkára köt, majd oldalba rúgja, szaladjon, vigye magával Péter álmát az elérhetetlen szabadságról. Ezt követően mérhetetlen hidegvérrel javasolja, menjenek ugrálni a lépcsőkre. S itt Péternek, csodák csodájára, az sikerül, ami eddig soha nem sikerült: mint két idősebb társa, ő is felugrik a hetedik lépcsőfokra. Alma szertefoszlott, de felnőtt lett. A regény szerint a fiú beletörődik sorsába, a film nézője azonban csak a fiú fájdalmát kifejező, érzelmes gesztust látja.

A magát Péternek hazudott kamasz az lett, ami valójában - Lajos.

48