Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Illyés Mária: Fikció, de nem regény
Illyés Mária Fikció, de nem regény Amikor azt a megtisztelő fölkérést kaptam*, hogy foglaljam össze, miről szól Orosz István A követ és a fáraó című, 2011-ben megjelent, letehetetlenül izgalmas könyve, az első elolvasásakor ért élményeim jutottak az eszembe. Úgy emlékeztem rá, mint egy detektív- regényre, amelynek a végén azonban nincsenek tettesek, senkinek sem jár büntetés. Miről is szól? A hátsó borítóján az áll, hogy „két kép ürügyén íródott", és a borító belső oldala is a művészettörténet témakörébe sorolja. Legjobban mégis a címlap - az elsősorban képzőművészként ismert Orosz István készítette - rajza igazíthat el bennünket. Ezen a grafikán a szerző nézőként helyezte el önmagát ifjabb Hans Holbein körvonalakkal fölidézett festményének belső terében. A kép vázlatos rajzába belecsúsztatott múzeumi pádon, nekünk háttal, a festmény alakjaival szemben ül, de a kép szereplőivel ellentétben nem síkszerűen, nem kétdimenziósán jelenik meg, hanem térillúziót keltő, hangsúlyos rövidüléssel, úgy, hogy a fehér, csillogó réteggel bevont pad még jobban kiemeli alakját. A szerző a festmény nézőjeként való- szerűbben, kézzelfoghatóbban van benne a Holbein-kép terében, mint az azon ábrázolt két figura. Ez a rajz kiválóan összefoglalja a könyv lényegét. De vajon a festmény terében önmagát ennyire plasztikusan láttató szerző ott van-e a 16. századi mű szellemiségében, mentalitásában is? Erről szeretnék szólni. A könyvnek mintegy a kétharmada az ifjabb Hans Holbein A követek című festményét mutatja be. A terjedelembe beleszámítható a könyv végi jegyzetanyag is, amely a főszöveg szerves részének tekinthető, nem pedig filológusi apparátusnak, hiszen egy-két kivétellel az apró betűs szövegek is beilleszthetőek lehetnének a végtelenül izgalmas, színes és szerteágazó főszövegbe. Már ez is utal arra, hogy nem művészettörténeti szakkönyvet tart az olvasó a kezében, hanem egy egészen más műfajú írást. Az említett festmény az ifjabb Hans Holbein legjelentősebb műve; két francia követet ábrázol, Jean de Dinteville-t és Georges de Selve-et. A képnek hatalmas műtörténeti irodalma van, amelyet Orosz István teljes szélességében és mélységében ismer, ennek alapján, ebből kiindulva, és részben ennek ihletésére fogott könyvének írásába. A festményre az 1997-es restaurálás utáni kiállítása újra ráirányította a kutatás és a közönség figyelmét, és publikációk sorát indította meg. Holbein Londonban festette le a követeket, 1533-ban, amikor mindhárman ott tartózkodtak. A kép ma a londoni National Gallery-ben látható. A könyv további egyharmada egy nem azonosított északi manierista valamivel későbbi művével foglalkozik, amelyet a Holbein-képhez nemcsak az kapcsol, hogy egy ideig egy épületben őrizték mindkettőt, hanem az is, hogy A követek egyik szereplője és megrendelője, Jean de Dinteville látható amazon is. A két kép mérete is hasonló (nagyjából 2x2 méteresek), mindkettő közel életnagyságú figurákat ábrázol, sőt, az ismeretlen szerzőtől szár* Elhangzott Orosz István szerzői estjén a Magyar Művészeti Akadémián 2015. november 4-én. 103
