Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 12. szám - Juhász Antal: Életmód és művelődés a mórahalmi tanyákon 1968-ban

nem vezet semmire. A 20. század második felében élt utolsó parasztnemzedék erre nevelődött, és ezt örökítette át polgárosodó, már nem „paraszt módon" élő utódaira. Miben gyökerezett, hogyan alakult ki ez a munkaerkölcs? Az elemzés messzire vezetne, de bizonyos, hogy élt azoknak a tanyai embereknek a mentalitásában, akiket 1968-ban Mórahalmán és a 1970-80-as években a környéken megismertem.

3. A művelődési és szórakozási lehetőségek közül egyes rádióműsorok és a tanyai filmvetítések voltak népszerűek. A két tanyai iskolában téli estéken tartott vetítések a megyei moziüzemi vállalat és a tanítók szervezőmunkáját, buzgalmát is dicsérték. A tanyai mozinak népes, és eléggé állandó nézőközönsége volt, de a megkérdezett családoknak csak egynegyede volt rendszeres látogatója. Az adatközlők fele ritkán, tíz család egyáltalán nem élt a század egyik nagy találmánya: a film nyújtotta szórakozás lehetőségével.

Kedveltebbnek tűnnek egyes rádióműsorok. Nem meglepő, hogy a magyar nóta és a Szabó család vezeti a helyi népszerűségi listát - és persze a Falurádió és az időjárás-előjelzés. A vőfélyes, rézfúvós, vonós hangszereken egyaránt kitűnően játszó „magyar banda" muzsikájára zajló lakodalmak számos tanyainak voltak emlékezetes szórakozási alkalmai. Figyelmet kelt a farsangolásnak nevezett szomszédolások, rokonlátogatások népszerűsége, ami jól mutatja, hogy nem éltek „isten háta mögötti" elszigeteltségben. Minden család beletartozott egy-egy szomszédok, rokonok, legénycimborák alkotta körbe, melynek tagjai összejártak, voltak rendszeres találkozásaik: pl. disznótor, csutrinak nevezett házibál stb.

A televízió az adatfelvétel után jutott el a fölkeresett tanyákra. Akiknek falubeli ismerőseiknél, több fiatalembernek a katonaságnál alkalma volt tévét nézni, hamar megkedvelték.

4. A tanyán maradni vagy faluba költözni dilemma volt a vizsgálat legizgalmasabb kérdése. Őszinte válaszokat kaptunk. A családfők négyötöde fejezte ki azt a véleményét, hogy tanyán marad. Szándékuk észszerű, gazdasági megokolását itt mellőzve, arra érdemes figyelnünk, milyen meghatározó az elhatározásban a tanyához, a tanyai életformához való kötődés, vagyis az érzelmi motiváció. Ezzel nem számoltak a politika irányítói.

Az 1966-74 közötti években ellentmondásos hatások érték a mórahalmi tanyák lakóit. Miközben a politika a tanyák felszámolására törekedett, és a tanyai iskolákban fokozatosan megszüntette az oktatást, ugyanakkor az áramszolgáltató vállalat Csongrád megyében folytatta a tanyák villamosítását. A villany bevezetése a családok mindennapi munkáját könnyítette, emberibb körülmények között élhettek. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a tanyán maradjanak. A politika engedményt tett azzal, hogy Mórahalmán és több környékbeli községben egyes típusú szakcsoportok létesülhettek, ám a szomszédos Rúzsán, a közeli Forráskúton kizárólag hármas, kolhoz típusú termelőszövetkezetbe tömörültek. A helybeliek tapasztalták a két üzemforma közötti különbséget, és könnyű volt arra következtetniük, hogy a politika az utóbbi üzemformában látja a mezőgazdaság jövőjét. Ilyen fejlemények határozták meg 1968-ban a tanyaiak szándékait. Adatfelvételünk a gazdasági-társadalmi átalakulási folyamat egy időmetszetét és emberi tényezőit rögzíti.

*

Vajon az eltelt negyvenhét év alatt hogyan alakult a megkérdezett tanyai családok sorsa? A negyven tanya közül hány vált lakatlanná, pusztult el, és hány helyén van élő, működő farmgazdaság? Izgalmas, fontos kérdései ezek a mezőgazdaság, a vidéken élő népesség jelenének és jövőjének. A válaszok újabb kutatást igényelnek. Érdemes lesz (lenne) a végére járni.

102