Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Juhász Antal: Életmód és művelődés a mórahalmi tanyákon 1968-ban
azt kívánja, hogy az ember ott lögyön, ahol a fold". „Itt mögtalálom a számításomat" - vallotta egyikük. Több adatközlő mondta: „szeretőm a tanyai életöt", „a tanyai életet szépnek tartom". „Itt születtem, itt akarok élni." Egy Szegeden dolgozó, de tanyán élő kazánkovács mondta: alig várja, hogy két fia szakmát szerezzen, utána fölmond, és hazajön gazdálkodni, mert jobban szereti a földmunkát, „szabadabb a paraszti munka" (M. L. 44 éves). Az érzelmi kötődés számos megkérdezett válaszában meghatározónak látszott. Mások azt mondták, „most vezettettük be a villanyt, fólújítottuk a tanyát, hát akkor maradunk, mert itt könnyebb az élet". Több család azért szándékozott maradni, mert épp 1968 tavaszán, nyarán várta a villany bevezetését. Két család tervezte, hogy azután költözik a faluba, miután fiuk megnősül, és átadják neki a tanyai gazdálkodást. Elhatározásukban elődeik szokását ismerhetjük föl: a munkából kiöregedő gazdák városi házukba költöztek, és a tanyai gazdaságot házas fiukra (fiaikra) hagyták. Két család vásárolt portát a faluban, ahol építkezni fognak, de úgy tervezték, hogy beköltözésük után a tanyát megtartják, és kijárnak oda állatokat gondozni, szőlőt művelni. A Mórahalmán lakó hat család közül három több évtizede a tanyaközpontban élt, három pedig 1950 után költözött a faluba. A 67 éves M. I.-nak Kissoron volt 27 hold földje és tanyája. 1950-ben kuláklistára került, földjét kisajátították és az állami gazdaság tulajdonába vették. 1956 óta éltek a faluban. A 44 éves M. L. felesbérlő volt egy nagyszéksósi tanyán, és miután a tulajdonos eladta a tanyát, a bérletet elhagyni kényszerült, és 1954-ben vásárolt falusi házat. A 68 éves K. A. a madarásztói iskola környékéről költözött falusi házába. A tanyai házat elbontották, de egy melléképületet megtartottak, hogy amikor kinn dolgoznak, legyen hol meghúzódniuk. 1968-ban a család az Egyetértés Tszcs-ben 8 holdat művelt. K. A. nem bánta, hogy beköltöztek, de felesége sajnálta, mert a tanyán több aprójószágot és pulykát tartott, amire a faluban nem volt hely. Következtetések 1. A két termelőszövetkezeti csoporthoz tartozó családok a kollektivizálás előtti földjüket művelték, csak örökösödés, elhalálozás, adásvétel miatt változott az a földterület, melyen egy-egy család gazdálkodott. így általában megmaradtak az 1950 előtti birtokviszonyoktól meghatározott anyagi, és ebből következő életmódbeli különbségek. A vizsgált „mintá"-ban a legnagyobb éves családi jövedelem elérte a legkisebbek nyolcszorosát, ám egyik munkatársam szerint volt ennél nagyobb eltérés is. A legkisebb évi keresetet (10- 12 ezer forintot) a Vörös Október Termelőszövetkezet tagjai és néhány idős téeszcsétag vallották be. Ok a több holdon fűszerpaprikát, paradicsomot termelő gazdálkodóknál napszámos munkát vállaltak, azzal egészítették ki szűkös keresetüket. 2. A paraszti gazdálkodásban megszokott munkarend, napi munkabeosztás a termelőszövetkezeti csoportokban nem változott. Épp olyan vagy hasonló szorgalommal dolgoztak, mint a magángazdálkodás idején, mert értelmét látták az elvégzett munkának: abból éltek, számosán gyarapodni is tudtak. A hatvanas évek mezőgazdasági politikája támogatta a szerződéses disznó- és bikahizlalást, amire Mórahalmon számos tanyai család vállalkozott. A Szegedi Konzervgyárral kötött szerződések révén föllendült a paradicsomtermesztés. Mindez a munkabíró középnemzedékben tovább éltette, a fiatalabbak között fölkeltette a vállalkozó kedvet. Itt kell megjegyeznem néprajzi terepmunkám egyik tapasztalatát. Szeged környékén idős falusi, tanyai emberektől gyakran hallottam a szólásmondást: „Jobb hiába dógozni, mint hiába heverni." A hagyományos munkaerkölcs, értékrend egyik alapja ez a mondás. Nem szabad félreértenünk: nem a hiába való erőfeszítést dicséri, hanem azt fejezi ki, hogy aki dolgozik, annak a munkája előbb-utóbb eredményt hoz, míg a tétlenség, a henye életmód 101
