Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
közösség viszonylatában lett ez a variáns néhány árnyalattal szegényebb, bár izzását így is megőrizte. "26 Kántor valószínűleg a cenzúra durva szövegcsonkítására utal, hiszen a Szerelmek tánca kötetben a Korunk-szöveghez képest a versből mintegy harminc igen fontos sor, éppen Szilágyi Domokos ars poeticája, esztétikája hiányzik feltűnően: a „Van-e jogod elítélni I - hisz benne s belőle is élsz - a / jelent"-tői az „egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmaradásért "-ig. Viszont a Máté evangéliuma-idézetet követő három strófa után ,,Jenbűnöd az is, ha l megszaggattatol." és a „Fáj az otthon" kezdetű szövegblokk közé a '65-ös változatba tíz új sor került be: „Sikonghatsz nyersen, mint a dzsessz, / vijjogtathatsz vonósokat, / doboghatod a végtelen / szinkópás ritmusait / csobogó fényakkordok / gyöngyözhetnek ujjaid alól - / mit számít a kőfiilűeknek! / Köpj rájuk - másként nem megy. / De senki se tilthatja meg, / hogy néha ne fájjon kegyetlenül", ez az egység sem a '64-es, sem a '72-es változatban nem szerepel, okkal, a keményebb, nyersebb, nyeglébb Bartók-kép valóban méltatlan a zeneköltőhöz. A két korai változat a befejezésben különbözik még: a '65-ös kiadás záró szövegblokkja három (reményt, halált idéző) strófával rövidebb a folyóirat-változaténál, a Szerelmek tánca kötet verse így zárul: „Sok csillagot túlélsz -/ s ha hisszük is, neked is hisszük el, / hogy nem azért, mert a vég közel. II Az élettel ekvivalens reményt / - mely mindegyikünk asztalán / jelen lehet naponta hisz / kenyér-só magában kevés / - haszonnal esszük akkor is, II ha meg sem köszönjük talán" a '72-es, végleges változatban ezt az egész szövegegységet elhagyta, és lírai dallal (kódával) fejezi be a verset. A két első és a végleges vers még egy fontosabb ponton tér el. A '64-es és a '65-ös változat „Jaj istenem a világ" és a „Fából faragott fájdalom" kezdetű szövegegység közti részt - „Meghallani, amint, fordulván, csikorog a Föld, / ébredni fáj, / valahol nyüszít egy állat / meghallani / a lélek ultrahangjait, / szétrugdalni a valóság határait, / hogy minél többet szippantsunk a lehetőségek levegőjéből - I és közben ne feledjük, / hogy a feledékenység a jövő halála" - a véglegesbe Szilágyi már nem veszi át. Összességében: a '65-ös vers ritmusa arányosabban szabálytalan (hagyományos, szabad és kötött versformák váltakozása), a '64-es és '72-es ritmusa, nyelve disszonánsabb, ugyanakkor Bartók-képe szelídebb, árnyaltabb, intellektuálisabb. A jelentős eltérések ellenére mégsem indokolt versváltozatokról vagy „Bartók-versekről" beszélnünk, részben mert a megmaradt törzsszöveg elemei megegyeznek, részben mert a vers alapkoncepciója változatlan (hódolat Bartóknak, hagyomány és modernség, az alkotó küzdelme). S főként, mert az 1972-es, végleges változatban Szilágyi Domokos tulajdonképpen helyreállította a '64-es szöveget, és mindössze a záró szövegblokkot hagyta el. Az irodalomtörténet-írás egyetért abban, hogy a Bartók Amerikában Szilágyi Domokos első korszakának legimpozánsabb és legradikálisabb formaváltása, s egyúttal a montázstechnikára épülő nagyverseinek is első jelentős megvalósulása, a nyelvi, hangütésbeli sokféleségét megőrző és új formát teremtő szintézis mind a lírai dalok, mind a szabadvers örökségét magába építi, s polifon versbeszéddel már valóban új minőséget teremt. Világképileg is összegzés és lezárás a Bartók-vers: a világ ellentmondásait, disszonanciáját a racionális hittel és értelemmel telített jövőbe mutató műteremtés harmóniába oldhatja - „Később költemények sorában vonta kétségbe - többnyire groteszk és ironikus, önironikus hangvételben, ellentétek ütköztetésével - ezt a célszerűségbe vetett hitet"27 (Görömbei). Kanonizációs szempontból azonban némiképp dilemmás a vers életműbeli helye. Ugyanis az első és második változat lényegében elfelejtődött, az újabb kiadások rendre 26 Kántor Lajos: Ki vagy te, Szilágyi Domokos? Bp., Balassi, 1996, 59. 27 Görömbei, 84. 72
