Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
Ágoston Zoltán azonban lehetségesnek tartja, s ez a legvalószínűbb, hogy a költő Márki Zoltán Bartók idegenben I-XV. című, az Utunk 1963/9. számában megjelent - ahogy az Illyés-művel, úgy ezzel is motivikusan és frazeológiájában is rokonságot mutató - szonettkoszorúja ellenversének s részben kritikájának szánta a maga Bartók-versét.23 Márki Zoltán Bartók életének Amerikában töltött legutolsó, halála előtti szakaszát állítja a vers fókuszába. Értelmezésében Bartók a „ torz árnyú felhőkarcolók", a pénz, a bűn, az „üzlet száraz gépbeszéde" világában, ahol a „lánccsörgésnél csikorgóbb átok / tartja rabul a botfülű világot", légüres térbe, végzetes magány került, kiábrándulása teljes: „gyűlölted a percet, mely ide, / pokolba hívott próbálni szerencsét, [...] s úgy éltél már, mint kit semmi sem ajz, fog / örülni nem tud, s nincs miért sírnia, t mint felhő, úgy lebegtél hangtalan / az idegen ország fölött". Az amerikai fogyasztói társadalom bamba mámora és a világháborúban szenvedő, egymást gyilkoló otthoniak emléke sokkolja Bartókot, ezért halála előtt harcba indul: az otthon (a székelyek és az „édes szavú mócok", a magyar népdalok és a természet) hangjait felhasználó zenéjével szétrobbantja az elgépiesedett, elüzletiesedett, értékközönyös idegen világot, és radikális programot hirdet: „pusztuljon, mit szív s ész átkozott, / a vad mohók marcangoló világa, / s jajok öléből jöjjön már világra, / lélegzet-kapkodva, mint újszülött, / a társas képzelet kínálta rend".24 Márki érzékeny ponton közelíti meg Bartókot, de a vers nem használja ki a szülőföld-haza-idegenség fogalmi erőterét, amely a Szilágyi-versben kulcsszereppel bír. A letargiába süllyedt Bartók magányossága Márkinál rideg, személytelen magány, az asztrál-testű zeneköltőnek mintha csak idegrendszere lenne, ikon. Szilágyi „hús-vér idegen" Bartókját is megrendíti, hogy „szerves gép itt az ember", de reakciója mélyen humanista: „próbáld szeretni - hisz mégis ez a dolgod - / nem kilóra mért szerelemmel". Márki fegyelmezett szonett koszorúban, megszólító módban, a megilletődött, mély tisztelet hangján, a nagyságot megillető távolsággal hódol a zeneszerző előtt, ám csak deskriptiv módon közvetíti disszonanciáját, sem a bartóki hagyománykezelést, sem a bartóki zenestruktúrát nem konstruálja újra a versszerkezet. Szilágyi Bartókja dilemmás alkotó, akivel a költő (rejtett) dialógust folytat a szövegben, a bartóki zene hangszerelését pedig versszerkesztésben is újrateremti. Vers-szövegvariációk (1964, 1965, 1972) Szilágyi Domokos Bartók Amerikában verse először a Korunk 1964. novemberi számában, majd a Szerelmek tánca (1965) kötetben jelent meg25, de a véglegesnek tekintett változat majd csak 1972-ben, a Sajtóértekezlet című válogatásban kerül kiadásra. Miközben több költeményének gondolati, nyelvi elemei variációkon át nyerték el végleges helyüket vagy fogalmazódtak érvényes művé, Szilágyi az egyes darabokat rendszerint nem dolgozta át, ha elégedetlen volt, legföljebb nem fejezte be, mint a Bájzengzet koszorúval is tette, vagy egyszerűen lerövidítette azokat, mint a Halál árnyéka ciklussal, és a Bartók Amerikában verssel is tette. Illetve a Bartók-vers nem csak rövidítésen esett át. Már az 1964-es folyóirat- és az 1965-ös kötetbeli szövegközlés is - néhány alaki eltérés mellett - jelentősen eltér egymástól. Kántor Lajos a Szerelmek táncát üdvözlő kritikájában azonban nem szövegvariánst említ, hanem hiányérzetét rója fel: „Igazán kár, hogy a folyóiratközléshez viszonyítva alaposan megkurtított formában került a vers a kötetbe; éppen egyén és 23 Ágoston, 207. 24 Márki Zoltán: Minden egyszerre kezdődött. Versek és átmenetek 1960-1975. Bukarest, Kriterion, 1967, 149-159. 25 A recepció szokásosan a Szerelmek tánca kötet 1965-ös megjelenési évével regisztrálja a verset. 70
