Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
'59-es, Hervay Gizellához írt levelében már együtt utal Arany Jánosra és Bartókra17, hatásuk majd a Garabonciás (1967) kötet néhány versében lesz közvetlenebbül is kimutatható18, de figyelme a két nagy nemzeti művész iránt később is változatlanul élénk. Egyik hetvenes évek elején írt esszéjében az aranymetszés kapcsán a két alkotóról változatlanul mint párhuzamos törekvésről értekezik: „Az Arany-Bartók-párhuzam régóta foglalkoztat. Nem is oly erőltetett, mint első pillantásra tűnnék. [...] Érzésem szerint Arany éppúgy építi meg mestermunkáit a népnyelvi nyersanyagból, mint Bartók a népzenéből."19 A Bartók-vers ösztönzéséhez a Székely János említette „állásfoglalásra, tehát töprengésre és számvetésre" késztető romániai Bartók-kultusz mindenképpen hozzájárult, ugyanis Bartók amerikai magányát, művészi-emberi attitűdjét sehol másutt nem említi, jóllehet a versben az olyan konkrét életrajzi utalások jelzik, hogy tájékozott emigráns életének részleteiről, mint a West Side Hospitalra való hivatkozás, az amerikai „csiribiri" elvárás, és a magányos, a mindennapiért küszködő zeneszerző gondjai. Feltehetően eljutott hozzá Szabolcsi Bence Bartók-könyve is, de a Székely János szerkesztette Szegő Júlia-könyv bizonyosan a kezébe kerül. Láng Gusztáv egyértelműen Illyés Gyula nagy visszhangot kiváltott költeményét tekinti a Szilágyi-vers irodalmi előképének.20 Több ponton is rámutat a két vers motivikus rokonságára, szövegpárhuzamaira, zenei ihletettségére, s hogy mindkét korszakos mű Bartók emberi, erkölcsi tartását és páratlan zeneszerzői teljesítményét állítja fókuszba, és találóan állapítja meg, hogy „Bartók zenéjének Illyéstől származó jellemzése inkább illik a konkrét zene valamely művelőjére, mint Bartókra. [...] Szilágyi Domokos Bartók-imitációja sokkal »zenehivebb«. Megkockáztatom, hogy Illyés Gyula egy hangverseny keltette ötlet nyomán írta versét, Szilágyi Domokos pedig sok-sok zenehallgatás nyomán formálta verssé a Bartók-zene benne kialakult élmény-modelljét." Az Illyésre vonatkozó megállapítást nem érvényteleníti, hogy Illyést Bartók erkölcsi magatartása, s nem zenéje nyűgözte le. „A nagy magyar zenészeket igazán emberi kvalitásuk miatt szerettem meg és tiszteltem elsősorban - mondja Illyés 1967-ben. - Tulajdonképpen Bartókról írt versemben is a zeneszerző karakterét, az emberi mivoltát akartam bemutatni, mert hisz a zenei képességét távolról és nem szakértőként tudom csak követni."21 Olvasatomban a két mű nézőpontja alapvetően abban tér el, hogy az Illyés-versben Bartók emberi, művészi portréja, és a művészet örök kérdései mellett nem kevésbé hangsúlyos a költőnek a külső világgal szembeni, társadalmi igazságért vívott szabadságküzdelme. Illyés Bartók-versében az aktuális személyi kultusz elkövetett hibái nyomán támadt kétsége, aktuális üzenete mellett „Nemzeti szempontból Illyés azt az igazságot fogalmazza meg, hogy a magyarság (ezt igazolja Bartók példája) csak a nép szavára ügyelve boldogulhat. ”22 (Imre László) A Szilágyi-versben viszont nem a társadalmi igazság, szabadság megfogalmazása és kiharcolása a cél, hanem a „polifon álmú" jövő, a végtelent megcélzó egyetemes művészi teremtés, illetve a valóságos és a szellemi hazához való tartozás. S ha Illyésnél a „nép szava", akkor Szilágyinál a „nép lelke" (művészete) a társadalmi és nemzeti szolidaritás kulcsa. 17 „Nem feledjük ugye, hogy Bartók a magyar népdalról beszél, Arany a magyar nemzeti vers-idomról, tehát a népköltészet talaján kinőtt műköltészetről és József Attila ugyancsak." Szilágyi Domokos levele Hervay Gizellához, Kvár, 59. nov. 26. = Kényszerleszállás, 27. 18 Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé - Szilágyi Domokos: Garabonciás = Kortárs, 2016/2. 19 Szilágyi Domokos: Arany, Bartók és az aranymetszés = A költő régi (és új) életei, 354. 20 „A Szilágyi Domokos-műnek azonban van irodalmi előképe is, Illyés Gyula Bartókja, 1955-ből." Láng, 108. 21 Illyés Gyula: A költő felel. Bp., 265. 22 Imre László: Illyés Gyula: Bartók = I. L.: Irodalom és küldetés, Felsőmagyarország, 2000, 171. 69
