Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Tolnai Ottó: Két esszé (Gogol halála; Bojan Bem)
gének ez is a címe: Febo, a metafizikus kutya, oda, Liparira kellett hogy száműzze Mussolini (ahogy Music művészetének is a karszt és a koncentrációs tábor volt a feltétele). Teljes magányban él a szigeten, csupán a szomszéd asztalosműhelybe néz át olykor. És ott, a forgácsban fedezi fel a kóbor kutyák között, azt a kiskutyát, amely idővel mellé szegődve emelkedik Malaparte végtelen bámulatára, metafizikus kutyává. Megdöbbentő az, ahogyan az a jelentéktelen kis asztalosműhely, a világ végén, szinte bibliaivá lesz. Azt hiszem, írja Malaparte, Görögországból érkeztek Szicíliára, ezért a legősibb fajta, amely a sziget kietlen voltának köszönve maradt tiszta... Az ő csaholásuk visszhangzik a Perzsákban ... Tartásukban minden dicséretre és emlékezetre méltó... Idővel, mondja Malaparte, nem csak barátommá, bírámmá is lett. Méltóságom őre volt, az én dorifermám. Malaparte gyönyörű, gyengéd szövegeit olvasva, Carpaccio és Pisanello kutyáival való foglalatosságom is mintha igazolódni látszott volna, ugyanis addig azon kutyák között keresgéltem... Ha már ilyen irányban is kimozdultunk, gondoljunk még Goya és Courbet kutyáira is. Danilo Kis (ne feledjük, Bem készítette a Korai bánat első kiadásának fedőlapját), és Brodszkij is gyakran hangoztatta, ők nem értelmiségiek, ők kutyák... (Most egy kis kitérőt kell tennem. Vissza kell ugranom Bem tábornokhoz. Ugyanis, amikor Illyés kutyaarcúnak nevezte Bem tábornokot, kissé elbizonytalanodtam, elhagyjam-e jelzőjét, de akkor hirtelen megértettem: ez is egy par exellence képző- művészeti probléma. És egy közös esetünk is eszembe jutott. Bem meglátogatott bennünket Palicson. Éppen valami út előtt álltunk. Már indultunk is volna. Mi a világba valahová, Bem pedig vissza Belgrádba. Amikor is észrevettük, valaki megmérgezte Godot nevű kutyánkat. Pánik. Gyorsan gyógyítgatni kezdtük. Bem látta, milyen helyzetbe kerültünk. Mire kifejtette, ha elintézzük, hogy autóbusza sofőrje felvegye Godot-t, ő elviszi Belgrádba, ahol igaz, már rokona kutyáját is ő gondozza, de kigyógyítja, istápolja, amíg vissza nem térünk...) A nevezetes ellenzéki tömörülés, a Belgrádi Kör megalapításakor azt ajánlottam, legyen Bem fehér kutyája a Kör jele. Az úgynevezett megokolást egy másik alkalommal majd beillesztem ide, e kis fejezetek közé, lévén, hogy magyarul még nem közöltem. 5. Bem utolsó, klasszikus eljárással, esetünkben vegyes technikával készült kis vázlatán, amely mégis szinte a Torreádor és a Fehér kutya mellé helyezhető: egy váratlanul, mert valóban fogalmunk sincs, honnan és hogyan, felmagasodó hegyet látunk. Gyurmaszerű, ám ugyanakkor mintha egy festésszerű eljárás is működésbe lépett volna, mint például az egyik zsokés képen. Minden bizonynyal azért lett ilyenné, hogy jobban ki tudja emelni azt, ami a csúcsán, kis platót képező csúcsán mutatkozik. A kis, fehér oldalú, fehér, akárha porcelánbélésű, puhán geometrikus medence. Szinte sokkszerűen ér bennünket a látvány. Soká visszatartjuk a lélegzetünket. Amikor először találkoztam vele, egy kis, sárga fotós (AGFA) dobozból került elő Marija Dragojlovic műtermében, már a medencék is fontosak voltak szá49
