Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Alföldy Jenő: „Szólásért való ének”
szárnyad árnyékában rejts el, tollúiddal te fedezz el. Fölépítsd puszta falaim, újítsd romlott oszlopaim, veszteg álló vizeimet, indítsd meg énekeimet. Halál porába ne fektess, igaz utamra egyengess, szegények rút szégyenfája, ne legyek világ szajhája. December hideg havában, kilencszázhetvenháromban, emez éneket szerzettem szorongatott perceimben. Buda Ferenc nem csak nagymestere a költészetnek. Azon kevesek egyike ő, akikről úgy érezzük: szívünkből énekelnek. Akik megmozdítják mélyen élő közösségi - mondhatom így is: nemzeti - lelkületűnket. Mint legjobbjaink, úgy viszonyul a magyar költészet hagyományaihoz: saját fájdalmaiban a régiekét is átérzi, látva történelmünk ismétlődéseit. Szólásért való éneke a magyar népköltészetnek abból az örökségéből táplálkozik, amelyet bujdosóéneknek vagy kesergőnek nevezünk. Két ilyen dalt említek meg - bárki ismeri őket, aki otthonos népköltészetünkben. Egyik az Erdő mellett es tvéledtem, a másik az Elindultam szép hazámból. E két dalban, főként az Erdő mellett estvéledtem kezdetűben vélem fölfedezni Buda Ferenc költeményének előképét. A bujdosóének a magyar nép, a szegénylegények, vándordiákok, zsold híján szélnek eresztett végvári vitézek észjárása szerint való. Buda Ferenc versében a számos alliteráció még jóval régebbi eredetre utal „kalevalás" jellegével. A vers írásakor Buda Ferenc érezhetően az otthonkeresés gyötrelmeit élte. Műve az Erdő mellett estvéledtem dallamára énekelhető. Felötlik bennem egy másik nagy költőnk, Csanádi Imre verse, az 1938-ból való Hazátlanul. Az kétségtelenül az Elindultam szép hazámból „nótájára" szól. Tudom, Buda Ferenc is kedveli Csanádi verseit. Konkrét hasonlóságot abban láttam földerengeni, hogy a régi kesergők motívumaihoz mindkét költő művében fölmerül az önmagával szemben támasztott erkölcsi aggály, illetve követelmény. Csanádinál így: „Látom, leszek bitang legény, / haza se hazamegyek én" - s még elrettentőbb öniróniával: „kárhozatra elindulok". Buda Ferencnél pedig, szép inverzióval, emígy: „szegények rút szégyenfája / ne legyek világ szajhája”. Buda Ferenc versének orgonapontja a fohász Istenhez: „indítsd meg énekeimet" - betölthessem hivatásomat. Buda Ferenc Szólásért való éneke bujdosódal, hazátlanságot panaszoló ének, de nevezhető ars poeticának is. A kuruc kesergők leszármazottjának is tekinthető; a harmadik szakaszban az édesanya emlegetése, hogy az éneklőt minek is szülte 120
