Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Alföldy Jenő: „Szólásért való ének”

világra, számos szegénylegényénekben és népdalban meglevő motívum. Az elődök között sejtem Balassi Bálintot is, aki a korabeli szokás szerint az utolsó versszakban azt is eldalolta, hogy mikor s milyen alkalomból született a dal; a Szólásért való ének ebben rá emlékeztet. Hadd említsek még valamit, ami közös bennük a remeklésen fölül: Balassi is sokszor volt honját a hazában nem lelő bujdosó, mint egy időben Buda Ferenc, és Buda Ferencnek is van a méltó utódlással kiérdemelt Balassi-kardja. A vers második szakaszában a „vergődöm betonkamrámban" sorról nem tudhatom, az 56-os forradalom utáni megtorlás helyszínére, a költő által belülről megismert börtöncellára utal-e, vagy egy csöppnyi panellakás nem éppen a költő nagy családjához méretezett szobácskájára. A „Bújdostam" szó elhangzik a versben, s a többszöri fohászkodás - az „Uramisten", a „szánj meg, Uram, ügyeimben" fohásza is az Erdő mélyén estvéledtem soraival, de Kölcsey Himnuszával is rokonítja a művet („Szánd meg, Isten, a magyart"). Úgy emlékszem, énekeltük együtt Buda Ferenccel és más jelen levő társunkkal az említett népdalokat a Duna menti éjszakában, a veránkai táborozások valamelyikén, talán a Gemenci-erdőség őzei fülelték, talán az éjszaka portyázó fülesbaglyok. Szívünkből szóltak a dalok akkor is, ha nem olyan szépen, mintha a Kodály- iskola kórusa énekelte volna.

Kedves Feri, talán nem tartod stílustalanságnak, ha egy felszólítással köszöntelek, ha már Szólásért való ének című verseddel összhangban Ady Endrét idézhetem: „Diák, írj magyar éneket!" - A továbbiakra ezt kívánom neked ifjonti éveid nyolcvanadikán.

121