Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)

világra, mint az én első írásaim, többek között az első tanulmányom Katonáról. Katona József és a Bánk bán, azt hiszem, ez volt a pontos címe. Az írás ünnepi beszédként hangzott el azon az önképzőköri ünnepségen, amelyet Katona születésének 150. évfordulója alkalmából tartottunk. És milyen érdekes is az élet - és milyen hosszúra nyúlik egyesek élete -, hogy Katona születésének 200. évfordulóján ismét alkalmam volt előadást tartani. Akkor hetedikes gimnazista diák voltam, itt meg már nyugdíjas tanár.

Aztán következik egy rövid megszakítás tanári pályámban. Ötvenhat és az ötvenhat utáni megtorlás. Én erről nem akarok bővebben beszélni, hogy ki került az üldözöttek közé ötvenhat után, és ki nem került, ez többé-kevésbé a szerencsétől is függött. Nekem akkor, azt lehet mondani, hogy nem volt szerencsém. Ma már inkább azt mondanám, szerencsém volt, hogy azok közé kerültem, akiket akkor ellenforradalmárként, most forradalmárként tartottak számon. Voltaképpen én nagyon keveset tettem, mindössze mondtam egy-két dolgot. Emiatt tartottak először hosszú ideig előzetes letartóztatásban, aztán elítéltek épp annyira, mint amennyit előzetesben töltöttem. Aztán azt is fölfüggesztették. De tanítani nem taníthattam tovább. így aztán ötvenhét és hatvanegy között tengődtem a világban, két évig a Béke téri Általános Iskola adminisztrátoraként. De a másik oldal, az írás megmaradt ebben az időben is. Még a két tárgyalásom között, tehát az elsőfokú meg a fellebbviteli tárgyalásom közötti időben az Akadémiai Kiadó már három szerződést kötött velem. Kettőt Jókai-regények kritikai kiadására, egyet meg az Ady-bibliográfia készítésére. Aztán hamarosan hozzájárult ehhez szócikkek írása az akkor készülő, a hatvanas években megjelent Magyar irodalmi lexikonba. Később, a hatvanas évek elején már a hatkötetes, borítólapjáról Spenótnak nevezett irodalomtörténetbe kérték tőlem a Katonafejezet megírását. Tehát az irodalomtörténeti tevékenységem mindvégig állandó maradt. Úgy átívelt ezen a megszakításon, hogy én még előzetes letartóztatásban voltam, amikor az Irodalomtörténet folyóiratban már megjelent egy kritikám, éppen Németh László Égető Eszter című regényéről.

Aztán hatvanegyben visszakerültem a Katona József Gimnáziumba. Akkor már a jelenlegi helyén működött a gimnázium, 1957-ben költözött ide. Én abban a költözésben nem vehettem részt. Visszakerültem tehát a Katona-gimnáziumba, egyelőre könyvtárosnak. Azt említettem, hogy a Spenótba írtam Katonáról, és aztán ezek a megbízások egymást hozták. 1973-ban a Nagy magyar írók sorozatba kértek tőlem Katonáról egy tízíves kismonográfiát. Az állítólag olyan jól sikerült, hogy nívódíjat kaptam rá a Gondolat Kiadónál, és azonnal egy másik szerződést, egy hasonló terjedelmű kötetre Berzsenyiről.

Rendszeresen írtam az Irodalomtörténetbe is, meg az Irodalomtörténeti Közleményekbe is. Egyre inkább rájöttem arra, hogy engem az ilyen jellegű művek mellett leginkább az irodalomtörténet művelésének az a területe érdekel, amelyhez igen kevesen vonzódnak: a szövegkiadás. Tudniillik a szövegkiadás nagyon hálátlan munka. Egy szövegkiadáson legfeljebb ott van, hogy sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta xy, vagy még az sem, hogy a jegyzeteket írta. Holott ez egy nagyon aprólékos munka. Arról most nem beszélek, hogy rosszul fizetik, mert hát az irodalomtörténeti munkát soha nem fizették jól.

109