Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)
hoz köthető: Tolsztoj, Dosztojevszkij és Németh László. Azt, hogy az írás egyben erkölcs, és hogy az olvasás erkölcsre való nevelődés, erkölcsben való megerősödés, azt számomra Tolsztoj, Dosztojevszkij és Németh László közvetítette. Ekkor döntöttem afelől, hogy tanár leszek, mégpedig magyar szakos tanár. Hogy a magyar mellett melyik lesz a másik szakom, az számomra talán nem is volt akkor még döntő fontosságú. Hogy végül a magyar mellé a latin mellett döntöttem, az az Eötvös Collegium fölvételi vizsgájának köszönhető, amit persze nem vizsgának, hanem fölvételi beszélgetésnek neveztek, teljes joggal, mert három napon keresztül több tanár beszélgetett velünk. Ők javasolták, hogy vegyem föl a magyar mellé másik szaknak a latint. Az Eötvös Collegium az egyetem mellett megint egy másik iskola volt, szigorúbb, mint az egyetem, mert az egyetemre vagy járt az ember, vagy nem járt. Horváth János óráira például mindig járt, mert óriási élmény volt Horváth János előadásait hallgatni. De voltak olyan tanárok, akikhez felesleges volt járni, mert azt a könyvet, amelynek alapján ők az előadásaikat tartották, el lehetett olvasni a kollégium könyvtárában is. Egyébként a kollégium elsősorban a kollégiumi órákat jelentette. A magyar irodalmat Keresztury Dezső adta elő, a latint Tornász Jenő, aki igen kitűnő szakembere volt ennek a nyelvnek, a magyar nyelvészetet pedig Hadrovics László és Lakó György. Hadrovics később az orosz szótáráról vált nevezetessé. Emlékezetesek voltak a kollégiumi filozófia-előadások is, Mátrai Lászlóval. Ezek az órák voltak a kollégium különlegességei, a másik a kollégiumi könyvtár. A kollégiumnak már akkoriban is körülbelül hatvan-hetven ezer kötetes könyvtára volt, amelyet minden megkötés nélkül, szabadon használhattunk reggel nyolctól éjfélig. A kettősség továbbá abban is megmutatkozott, hogy óriási lehetőségeket kínált a kollégium, de az én öt egyetemi évem, amely 1943-ban kezdődött, nagyon-nagyon összezsugorodott, hogyha áttekintjük azokat az időket, amikor én egyetemista voltam. 1944 márciusában bejöttek a németek, az egyetemet bezárták, az egyetemistákat szélnek eresztették, majd a nyáron elvittek bennünket erődítéseket építeni Erdélybe. Azt hiszem, annak is, hogy szélnek eresztettek bennünket, meg annak is, hogy Erdélybe vittek minket, a fő oka nem az volt, hogy mi ott valami gigantikus erődítményeket hozzunk létre, idő sem volt erre. A valódi szándék az volt, hogy ne legyünk Pesten, mert az egyetemi ifjúság érezhetően nagyon erősen németellenes volt. A második év, negyvennégy-negyvenöt volt Budapest ostroma, amikor is az egyetemi oktatás szünetelt. Negyvennégy őszén még beiratkoztunk, de aztán csak negyvenöt májusában kerülhettünk vissza az egyetemre. Tulajdonképpen csak igazolták a két félévünket, de előadásokat nem hallgattunk. Az Eötvös Collegiumi munka is megváltozott. Az épület bombatalálatot kapott, romeltakarítást végeztünk, meg az épen maradt épületrész tetején a cserepeket pótolgattuk. Keresztury Dezső akkor lett a kollégium igazgatója. Együtt dolgoztunk a tetőn, mert ő mindenből kivette a részét. 1945 júliusában sikerült letennem az alapvizsgát, mégpedig egészen jó eredménnyel. Negyvenhatban, már az alapvizsga után, két baj is ért. Az egyik az, hogy hosszabb volt télen a szénszünet, mint 106
