Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)
az egyetemi félév, a másik, hogy Keresztury Dezső miniszter lett. Miniszterként megtartotta ugyan a kollégium igazgatását, de a kollégiumi órákra már nem maradt ideje. A negyed- meg az ötödév már hasonlított a normális egyetemi időszakra. Akkorra már Keresztury is visszakerült a kollégiumba, mert lemondott a miniszterségről. Én még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 1948-ban, még Keresztury kollégiumi igazgatása alatt végezhettem, mert negyvennyolc őszén lemondatták őt a kollégium igazgatásáról. Ennek az volt az oka, hogy az akkor már nagyon erős pártban azt követelték tőle, hogy 10 vagy 12 kollégistát távolítson el a kollégiumból. Keresztury ezt természetesen nem vállalta. 1948-ban kineveztek Kecskemétre, az akkor államosított Piarista Gimnáziumba tanárnak. Gondolom azért, mert református voltam és hát egy katolikus gimnáziumban alkalmasabbnak tartották, ha református tanárt neveznek ki. Egyébként, akiket akkor a piarista atyák helyére kineveztek, azok csaknem mind reformátusok voltak. Itt megint jön egy kettősség az életemben. Ez pedig az, hogy megmaradtak a kapcsolataim azokkal a fiatal irodalomtörténész körökkel, akik kollégistatársaim, vagy valamivel idősebb társaim voltak. Említhetem az idősebbek közül Szauder Józsefet vagy a társaim közül Klaniczai Tibort, Tárnái Andort, Nagy Miklóst. Nem akarom tovább sorolni, mert bántó lenne, hogyha valakit kihagynék. Volt nekünk egy fiatal irodalomtörténész munkaközösségünk, akikkel tartottam a kapcsolatot. Azután tartottam a kapcsolatot a Válasz című folyóirattal is, egészen a megszűnéséig. Annál is inkább tartottam a kapcsolatot Kecskemétről is, mert a Választ abban az időben, negyvennyolc-negyvenkilencben Kecskeméten nyomták. Tóth Lászlóval úgy ismerkedtem meg, hogy a Válasz akkori szerkesztője, Sárközi György özvegye, Sárközi Márta egy ízben, amikor lejött korrigálni a nyomdába a Választ, akkor megkért, hogy menjek be segíteni neki. Ez valamikor negyvennyolc szeptemberében volt. Sárközi Márta váltig csodálkozott, hogy miként lehet, hogy én Tóth Lászlót nem ismerem. Hát csak néhány hete kerültem Kecskemétre! Ezek a kapcsolataim megvoltak, a Válaszon túl a debreceni, majd budapesti Magyaroknak is munkatársa voltam még egyetemista koromban, sőt, a pécsi Sorsunkban, a hódmezővásárhelyi Puszták Népében is jelentek meg írásaim. Ezek a folyóiratok azonban negyvenkilencben már mind megszűntek. így aztán volt is kapcsolat, meg nem is. De ötvenegytől kezdve elkezdtem írni az Irodalomtörténet című folyóiratba, mert az irodalomtörténet nem volt olyan égetően fontos politikai kérdés. Legalábbis az Irodalomtörténet szerkesztőinek szemében nem. Kritikákat írtam, főként irodalomtörténeti művekről. Egy további kettősség abban is jelentkezett, hogy tanítottam gimnáziumban, és tanítottam szakérettségis tanfolyamon. Hívtak a szegedi egyetemre, egy darabig lenn is voltam bölcsészkari titkárként, de aztán visszajöttem Kecskemétre, mert nem sikerült átkerülnöm a tanszékre. Azután egészen fiatalon kineveztek szakfelügyelőnek. Egészen különös dolog, hogy valaki másfél évi tanári működés után szakfelügyelő lesz. Erre úgy kerülhetett sor, hogy negyvenkilenc nyarán Kecskeméten szakosító tanfolyamot szerveztek tanítók 107
