Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

Biberach ugyanis jól ismeri, reálisan látja a felsőbb körök álszent világát, tudja, hogy a „bíborban született", azaz királyi származású Ottó és a „közönséges" ember, mint Bánk - bár nádor, a király teljhatalmú helyettese - mégsem egyenlőnek számít. Felvilágosítja Bánkot, hogy a királyi sarjat vádoló személyt - még mielőtt a nyilvánosság elé vinné az ügyet - „ titokban szoktuk ám eloltani". Vagyis itt Katona természetesen nem elsődleges, fizikai értelmében használja a bakaz tájszót (mint a Tájszótár példája), hanem átvitt jelentésben: 'lebukik; hatalmát, tekintélyét, pozícióját megszégyenülve elveszíti; bűnössége kiderül'.

Amint írásom legelején szóltam róla, diákkoromban a drámának én is olyan kiadását forgattam, amely Arany e lapalji jegyzeteit is közli. Akkor persze nem tűnhetett föl, hogy ehhez az említett „bakázzon" kifejezéshez furcsa jegyzet tartozik: „T. i. hogy neked elégtételt adjon" (Katona 1951. 120.). Bizonyára azért nem tűnt fel, mert az én említett kiadásomban (azóta már tudom, hogy néhány egyéb kiadásban is!) nem „bakázzon", hanem „bokázzon" olvasható. De Arany László szerint a jegyzetek írása idején apja kezében a dráma legelső kiadása volt (Arany L. 1898. Előszó), s abban „bakázzon" áll. Mi indokolhatja Aranynak ezt a drámai szituációval ellenkező értelmezését, amely szerint mintha itt arról lenne szó, hogy az aljas Ottó elismerné bűnét, s majd elégtételt adna Bánknak a sérelemért? Csakis az, hogy a számára ismeretlen tájszót talán a bokázik ige népies változatának (vagy sajtóhibának?) tekintette, és értelmét ennek megfelelően fogta föl, mégpedig úgy, ahogy az A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában is olvasható: 'bokáját összeütve udvariasan tiszteleg valaki előtt', tehát bűnét elismerve kész elégtételt adni. Ugyanígy értelmezték azok is, akik egyes kiadásokban Katona „bakázzon" szavát „bokázzon"-ra igazították, s a javítás révén - akaratlanul is - hozzáigazították Arany téves jegyzetéhez. Az sem lehetetlen, hogy Arany vándorszínész korában egy kéziratos szövegkönyvben csakugyan találkozhatott a téves „bokázzon" szóalakkal. Arany jegyzete mindenképpen arról tanúskodik: ő e szónak „bukik" értelmét nem ismerte - akármelyik alakjában látta is -, ezért lett ez a jegyzete a félreértés következtében téves.

Jellemző az utókor „gondosságára", amellyel Arany Jánosnak a dráma egyes kifejezéseihez fűzött jegyzeteit kezeli: a Diákkönyvtár sorozatban többször is megjelent már a Bánk bán Arany János tanulmányával és jegyzeteivel (Katona 1977), s ebben a drámaszövegben a szó alakja ugyan helyes: „bakázzon", de Arany ehhez tartozó jegyzete változatlan, tehát félrevezető, ami - ha már oktatás céljára készül a kiadvány - újabb jegyzetet kívánna. Nem lenne szentségtörés Arany jegyzeteihez újabb megjegyzést csatolni, hiszen máshol is található ebben a könyvben olyan utólagos jegyzet, amelyet nem Arany írt (59. sz.). Ez így szól: „Lásd erre vonatkozóan Arany indoklását a tanulmányban." Csak halkan kérdezem: így, konkrét helymegjelölés nélkül vajon a diákok nekifognak megkeresni a 64 oldalas tanulmányban ezt a bizonyos helyet? Más jellegű kérdés: ki írta ezt a jegyzetet? Arany János aligha fogalmazott így, önmagára utalva. Bizonyára csak Arany László írhatta, aki először jelentette meg a drámaszöveget apjának jegyzeteivel és félbehagyott tanulmányával együtt (Arany L. 1898). A költő fia igen gondosan járt el e jegyzetek kiadásában: a tanulmányban és a lapalji jegyzetekben lévő utalások oldalszámait hozzáigazította az általa kiadott könyvben lévő

63