Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

amikor a köztük lévő rangkülönbséget aláhúzza a két személyes névmás kezdőbetűje:

„Ki vagy te? És ki Én?"

E helyesírási kitérők után térjünk még vissza Gyulai Pál véleményére. Akadémiai székfoglalóként készült nagyon alapos tanulmányában ezt is olvashatjuk: „mély meggyőződése", hogy „Bánk bán legjobb tragédiánk", másrészt azt is, hogy Katona ebben az ekkor zajló nyelvi-eszmei küzdelemben szinte semlegesnek tekinthető, hiszen „semminemű párthoz sem tartozott, sem a nyelvújítókhoz, sem a régihez ragaszkodókhoz [...]. A nyelvújítók nem olvashatták tragédiáját szánó mosoly nélkül, ha történetesen kezökbe akadt... "(Gyulai 1956. 162.) Az is nagyon jellemző a korra, hogy Gyulai mintegy visszatekintve megjegyzi: ha Katona „megismerkedik Kazinczyval, Szemerével, vagy az akkori irodalom valamelyik szóvivőjével, bizonyosan bármelyikök kijavíttatja vele nyelvtani és verselési botlásait" (Gyulai 1956. 63.). Elgondolhatjuk, hogy közismerten szerény, de igen önérzetes drámaírónkra hogyan hatott volna egy olyan bírálat, amilyeneket akkoriban Kölcsey Ferenc írt. Kölcsey ugyanis (bár utólag megbánta) olyan kemény kritikával illette az irodalmi és nyelvi harcokon szintén kívül maradó Berzsenyi Dánielt, hogy kis híján örökre elhallgattatta a kor egyik jelentős költőjét, és Csokonai műveiben pedig kifejezetten a népies hangvételt kifogásolta.

3

Köztudomású, hogy Katona drámáját megjelenésekor kevesen olvasták, az is, hogy a cenzúra előadni nem engedte, csak kinyomatni, s 1820-ban (1821-es évszámmal) meg is jelent. Amikor most a dráma Katona által megfogalmazott szavainak történetét vizsgálva itt-ott belepillantunk a későbbi szövegváltoztatások sűrűjébe, először azt a kiadást nézzük meg, amely közel húsz év múlva elsőként követte az eredetit. Ezt Nagy Ignác jelentette meg (Nagy 1840), és úgy mondhatjuk, hogy Katona szavainak kálváriáján ez az első stáció. Orosz László a kritikai kiadásban így minősíti: „Mai fogalmak szerint átdolgozott kiadásnak nevezhetjük." (Orosz 1983. 316.). Ilyen fogalom, hogy „átdolgozott", létezik, alapos indoklással esetleg elfogadható. Csakhogy a kiadó ezt írja: „A kiadást változatlanul az 1921diki nyomtatás szerint eszközlém, csupán némelly helyesírási eltéréseket módosítván", de Orosz László szerint „valójában nyelvileg erősen átformálta, az 1840-es évek irodalmi nyelvéhez közelítette Katona szövegét" (Orosz 1983. uo.). Ha tüzetesen megnézünk a dráma II. szakaszának végéről néhány kifejezést, a fejlődő nyelvhez „közelítésnek" ilyen jeleit láthatjuk (a helyesírásban is!): ládd > látd; tekéntessz > tekintesz; al-orczáját > alorcát; viszsza lép > visszalép; bakázzon > bakázzék; vetessen > vetessék. A következő szóalakban azonban inkább visszafelé fejlődést látunk: nyúgodtan > nyugottan. Vajon a fejlődés felé mutat az, hogy néhol az irodalmi szóalakot népiesre cserélték: végével > végivel; bíborosról > bíborosrul; porától > porátul; hangoktól > hangoktul? Vagy merre mutat az, hogy előtérbe hozza a Katona által szándékosan került (erről később is lesz szó) ö hangú szóala60