Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

kokat: csendessen > csöndessen; felkeli tekerni > föl kell tekernem? Néhol aztán nemcsak a helyesírás, hanem egy-egy szó is változik: Hitvesse virtusát boszszúlta meg > Hitvese erényét boszulta meg; Csak egyszer ötét a kezem közé vehessem > Csak egyszer őt erős kezem közé vehessem; Hazug s Igaz > hazug s való.

Az előbbi két drámaszöveg olvasnivaló volt. A Bánk bán először 1833-ban Kassán került színpadra, nem tudhatjuk, pontosan milyen szöveggel, esetleg milyen kihagyásokkal, változtatásokkal. Majd néhány vidéki és pesti előadás után a Nemzeti Színház 1845-ben vitte színre, és szerencsére ennek az előadásnak ránk maradt a szövege is az úgynevezett súgókönyv formájában.

Orosz László összehasonlító tanulmányából (Orosz 1979) megtudhatjuk, hogy a cenzúra milyen politikai jellegű kihagyásokkal engedélyezte 1845-ben az előadást, és azt is, hogy melyek voltak azok a szavak, kifejezések, amelyeket valami miatt megváltoztattak. Ezek a változtatások természetesen tükrözik a XIX. század említett korszakának változatos igényeit, ezért a jelzett időszak 47 előadása során igen sok politikai célú kihagyás és dramaturgiai változtatás mellett gyakran előfordult a „kényes" kifejezések cseréje is. így lett a „bíboros gazember"-bői „szép csábító", a „herceg"-bői „kéjenc". Ezek a változtatások nem egy-két előadásra, hanem több évtizedre is meghatározták a színpadokon előadott szöveget, attól függetlenül, hogy Kecskeméten Horváth Döme két kiadásban (Horváth 1856; 1860) visszatért nagyrészt (erről később még szólok) az eredeti szöveghez.

Először vegyük szemügyre azokat a szavakat, amelyeket bizonyára csakis népies, illetve régies hangulatuk miatt kellhetett megváltoztatni. Ilyenek: fejér személy > nőszemély; hazudság > hazugság; környülállás > körülmény; ménkőcsapás > mennykőcsapás; kénszerít > kényszerít, jussainkat > jogainkat; kócsolja > karolja; veszejtem > vesztem; golyóbis > golyó; együvé > együtt; sugárol > sugárzik; kéne > kellne(!); minéműségében > valóságában stb. Ezekre a változtatásokra azt mondhatjuk, hogy a modernebb nyelvű fővárosi közönség fülének kedvéért történhettek. Hasonló érv szólhatott az olyan szavak ellen is, amelyek kifejezetten a Kecskemét környéki nyelvjárás jellegzetes tájszavaiként kerültek bele az eredeti szövegbe: bahó > együgyű személy; gyomor > gyűr; dombéroz > dorbézol; ellézeng > eltántorog; kéredzkedél > kívánkozál. Némely szó esetében joggal föltehető a kérdés: vajon miért is kellett ezen változtatni? Jobb, világosabb vagy modernebb lett-e az „új" kifejezés: öcsém > vérem; pestis > dögvész; háborgat > háborít; lakosait > lakóit; szunnyadó > alvó; hamar > gyorsan stb. Máshol azt vehetjük észre, hogy a helyettesítő szó (kurzív szedéssel) nem egészen azt jelenti, mint az eredeti: a „tántorog" nem ugyanaz, mint a tén- fereg; a „döcög" sem egyenlő a halad-dal. A IV. felvonás nagyjelenetének végén a szerző így fogalmazza az utasítást Bánk számára: (az elfutó Gertrudist) „agyon szurdálja", ehelyett az agyonszúrja nem ugyanaz. Ugyanígy: a III. felvonásban arra a kérdésre, hogy kik a lázadozó békételenek, az eredetiben Mikhál bán így felel „(a)kik a / Haza szabadító névvel bélyegezték meg magokat", ehelyett a ... Haza szabadító névvel ékesítékfól magukat egészen mást jelent.

Sajnálatosnak mondható, hogy a következő, igen jellegzetes, hangulatos kifejezések is a változtatás áldozatául estek: „nem tudja magát szóra venni" > nem tud

61