Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Hermann Zoltán: Idegenek (Katona József és Kisfaludy Sándor Bánk-drámájáról)

az egyszerű szembeállításnak az elnagyoltságára. Amikor Bárány Boldizsár a Rosta végén, az Egyes Személyekről Észrevételek című részben két szereplőt emel ki, Bánkot és Mikhál bánt6, vagy amikor később Arany János a darab szembenálló szereplőiről és eszméiről értekezve Gertrudis, Bánk és a király „köreiről" beszél, és a boióthiakat rendre a Király mögé állítja7: meg kell értsük, hogy Katona az idegen fogalmának, a magyarok idegenekhez való viszonyának legalább két változatát írja bele a Bánk bánba. Talán ezért nem titkolja Katona a második kidolgozáshoz készült Jegyzésében nem sokkal korábbi felfedezése feletti örömét:

Aztán akadtt egy iromány is Élőmbe, mellyben az van, hogy Michael és Simeon Micz- bán Spanyol Testvéreknek volt egy világszerte híres szépségű Húgok, kit Benedictus- (Bánk-)bán, Komád Grófnak a' fia vett el; el esmértem tehát Melindát [az első, 1815-ös kidolgozásban Bánk felesége Adelajda néven szerepel - HZ] spanyolabbnak. [...] Nem győzök a véletlenségen eléggé csodálkozni, midőn Mikhált és Simont ide kevertem, a' nélkül hogy akkor a vérséget gyaníthattam volna is (KJ, 155-156).

Meg kell értenünk, hogy az értelmezéstörténet németellenes politikai-ideológiai sugallataival szemben Katona egy már a reformkor előtt megjelenő, majd a reformkorszak egészén végigvonuló polémiára reflektál - később még szó lesz erről: nagyon végletes nézőpontok jelennek meg ebben a kérdésben már az 1810-es években is -, amit a jó idegen/rossz idegen problémakörben ismerhetünk fel. A rossz idegenek a magyarokat a saját nemzeti kultúrfölényükből lenéző, az országot kisemmiző merániak, a jó idegenek a Magyarországot új hazájuknak választó, a királyt a békétlenkedő magyar urakat is megszégyenítő hűséggel szolgáló boióthiak: Katona képlete szerint. (És a képlet talán még ennél is bonyolultabb, hiszen Bánknak a jegyzésben is említett apja, „Konrád Gróf" is kifejezetten németes nevet visel.)

A „jó" versus „rossz idegen" polémia nyilván része volt a nemesi közbeszédnek, amiben a tősgyökeres és a 18. századi újnemesség konfliktusai is megjelenhettek, de a magyarországi ipari és kereskedővárosok nagyobbrészt nem magyar anyanyelvű polgári lakosságát is foglalkoztatta, elzárkózó magatartásukat vagy asszimilációs kísérleteiket is átszőtte ez a diskurzus; még akkor is, ha ezt a közbeszédet, szóbeli vitakultúrát nehéz is kétszáz év elteltével rekonstruálni. Kövér György a Gyáni Gáborral közösen írt Magyarország társadalomtörténete című munkájának Kultúra és etnicitás című fejezetében figyelmeztet arra, hogy Magyarországon éppen a 18-19. század fordulóján erősödik fel az a tendencia, amely a kulturális különbségeket a korábbi, vallási, felekezeti keretek helyett a nyelvi-kulturális és leszármazási opciókkal cseréli fel. Közhelyszerűen ad ennek a folyamatnak nagyobb lendületet II. József birodalmi nyelvpolitikája

6 Katona, 1983. 351-355.

7 Arany János, Bánk bán-tanulmányok = Tanulmányok és kritikák, vál., szerk., és a jegyzeteket írta S. Varga Pál, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1998. 238-279., különösen: 273-279.

41