Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Fried István: „Nemzeti” dráma(?) – hatékony(?) intrikussal (Újraolvasva a Bánk bánt)

vitatja Kardos téziseit.19 A legcélszerűbbnek az mutatkozik, ha megkíséreljük szorosan olvasni a Bíberách szájába adott szöveget, azzal a megjegyzéssel, hogy viszonylag ritkán kerül intrikus abszolút főszerepbe; akik ellen intrikál, többnyire a drámának fontosabb alakjai. Az intrikus helyzete (Lessingnél és Schillernél), akár Katona Józsefnél, sosincs teljesen tisztázva, úgy tartozik a fejedelmi, királyi stb. udvarhoz, hogy szerepe korlátozva van; létezését cselekvésének iránya indokolja; a történéseken egyként kívül és belül áll. Itt lehet rámutatni, hogy Lessing és Schiller intrikusai miben különböznek Katonáétól. Nekik ugyanis az udvarban biztos helyük van: Marinelli kamarás, Wurm miniszteri titkár, így az udvar körén belül vannak, Bíberách annak peremén. Cselekvésének lényege a nem mindig egyértelmű tanácsok osztogatása. Azt hiszi, azt szeretné, hogy ő mozgatja/mozgassa a cselekményt, jóllehet maga csak kimondója, végrehajtója a nála feljebbvalók vágyainak, elképzeléseinek. Amit remél, pozíciója, anyagi helyzete megerősítése/megerősödése. Nemigen számol avval, szerepkörében mennyit kockáztat, mily könnyen válik többnyire szeszélyes és kiszámíthatatlan feljebbvalója (helyettes) áldozatává. Ráadásul a Bánk bánban - minden látszat ellenére - az intrikus Bíberách árnyalt jellem, akinek bőven van rejtegetniva- lója, de aki élete kritikus pillanataiban képes tisztán látni pályáját, önmagáról lélektanilag hiteles képet felvázolni, hogy tömören megrajzolja útját, miszerint egy rideg, ha úgy tetszik, anyagias, kíméletlen világban senkire nem számíthat, csupán önnön intrikáira, képmutatására, hajlékonyságára, arra, hogy kihasználni képes a nála magasabb pozíciókban lévők vágyait, titkolt szándékait, tanácsokkal, „élettapasztalatokkal" kielégíteni mások szükségét. Bíberách nem egészen az, akinek mutatkozik, s akinek látják (elsősorban Ottó, aki előtt hideg-cinikus kalkulátornak állítja be magát), viszont önmagát lepleznie kell az udvarban, hogy célját elérhesse. E téren meglehetősen számottévő az eltérés az első és a második változat között. Az első változatban önleleplező monológjában elhitetni igyekszik, elsősorban önmagával, hogy ő a cselekmény mozgatója, ha nem közvetlenül, akkor közvetetten. Ottót befolyásolva ér el a királynéhoz, aki az egész országot igazgatja, és így alacsony pozíciója ellenére valójában elér a hatalom csúcsához, rejtett hatalommal rendelkezvén, mellyel, ha módja van rá, élni akar. Keserű sorsáért ez nem akármilyen elégtétel a számára. Érdemes a monológ két változatába belepillantanunk:

Igen helyes midőn az Ember egy Illy Ostobát zavarni megtud, úgy Hogy ő megént zavarni másokat Kéntíen: No rajta csak, szerelmes Ottóm,

Ugorj; de Bíberáchod hátra áll.

(fagyos büszkeséggel)

Én őt' vezérlem; ő pediglen a Királyi Nénnyét, a kit egy egész Nagy Tartomány fél. S mondja bár nekem Szemembe, egy valaki azt, hogy a leg

19 II. Orosz László: Hozzászólás, uo, 733-737.

36