Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Fried István: „Nemzeti” dráma(?) – hatékony(?) intrikussal (Újraolvasva a Bánk bánt)

tott Theodor Körner-drámának, az 1813-as Zrínyitek15, 1876-os Nikola Subic Zrinjskinek16 üzenetével, mely szerint Zrínyi kis csapatával meghalhat, de a nép meg fog szabadulni a szolgai láncoktól, akkor a Bánk bánból efféle vigasztaló-lelkesítő mondatok nem hirdetik az áldozatok értelmességét; nem készítik elő a dicsőbb jövendőt. S bár a király békét és megbocsátást hirdet, ennek Bánk már nem lehet részese, végsemmiségbe süllyed sorsa. Egy bizonyos ideig a feltételezett és elég egyoldalúan értelmezett idegenellenesség, Petur nemzeti ellenállóként értelmezése még éltethette a kissé reflektálatlan nemzeti drámai elképzelést. Az alaposabb szövegértelmezés azonban egyre több kérdést tett föl - ebben az irányban is. Megjegyzem, a „Hazám, hazám..." áriához hasonló szövege(gyüttes)t hiába keresünk Katona József művében.

Még egy, eddig talán kevesebbet emlegetett részletről gondolkodva mutatnám be, az első változatban nagyobb nyomatékkai, a második változatban csökkentve szerepét, Bíberách alakjának szólama mily mértékben sugallja akár még az intrikusdráma feltételezését, másképpen fogalmazva: mennyire mozgatója az intrikus a kiszámíthatatlan következményekkel járó történéseknek, s így a nála fontosabb szereplők mily mértékben cselekednek tervei szerint. Hozzátenném, hogy Bíberách pszichológiailag az egyik legalaposabban megírt figura, megnyilatkozásai a drámában szétosztva teljes hitelességgel fogadtatják el (minden öncélúságtól mentesen), érthetővé téve cselekvéseit. Pándi Pál egy írásában17, mely kommentárjai két kötete után jelent meg, fölfigyel Bíberách „dramaturgiai helyzetére", de elmulasztja, hogy a két változat eltéréseire kitérve levonja a következtetéseket, míg az első változatban az anyagi előnyök valóban kevesebb teret kapnak, a második változatban nagyobbat, sem az esetleges, Jagóra utalás nem hangsúlyozódik, sem a Lessinggel és Schillerrel, a náluk hasonló szituációjú intrikussal való egybevetés. Kardos Péter18 Bíberáchnak „rezonőri" szerepéről értekezik, szerinte az egyetlen intrikusi tette „nem a lézengő ritter jelleméből fakad". Valóban nem a jelleméből, hanem sorsának, családi vonatkozásainak szerencsétlen alakulásából, és nem egyetlen, hanem több, illetőleg a dráma egészére ható, jó néhány szereplőt érintő (Gertrudis, Ottó, Bánk, Melinda, Izidora) cselszövéséből, Orosz László elegáns, főleg filológiai problémákat érintő hozzászólásában

15 Arthur Weber: Theodor Körner und seine Beziehungen zu Ungarn. Ungarische Rundschau 3, 1914, 223-251. A színműnek a magyar visszhangot igazoló adatai: Theodor Körner: Poetischer Nachlass 1. Bd. Zriny—Rosamunde. Leipzig 1814, Uö: Nicolas Zriny, banus Croatie et Slavonic, trad, par ].[ean] N. Millakovitsch. Pest 1835, Uő: Zrínyi. Vitézi szomorú játék, ford. Petrichevich Horváth Dániel. Kolozsvár 1819. Szemere Pál fordítása Kölcsey bírálatával az Elet és Literaturában látott napvilágot 1826-ban, 155-215.

16 Mariján Bobinac: Theodor Körner im kroatischen Theater. Zagreber Germanistische Beiträge 11, 2007, 59-96, Reinhard Lauer: Siget. Heldenmythos zwischen den Nationen, in Erinnerungskultur in Südosteuropa. Bericht über die Konferenzen der Kommission für interdiszciplinäre Südosteuropaforschung im Januar 2004, Februar 2005, und März 2006 in Göttingen, különlenyomat, 204-205.

17 Pándi Pál: Akribia. Néhány megjegyzés Biberach dramaturgiai helyzetéhez. Kritika 1987, 3, 14-16.

18 I. Kardos Péter: Biberach rezonőr vagy intrikus. A hátraállás módozatai. Irodalomtörténet 1976, 718-733.

35