Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Fried István: „Nemzeti” dráma(?) – hatékony(?) intrikussal (Újraolvasva a Bánk bánt)

hette az eddig felül nem múlt mércét.4 A Bánk bán - Bárány szerint - meghaladja (még első változatában is, melyet igen alaposan méltatott) az eddig írtakat, s elemzéséből kitetszik, hogy kevés figyelmet fordít arra a Kotzebue-ra, akinek magyar tárgyú színművei a magyarországi német és magyar színpadokon egy­ként gyakran játszott művek voltak; a pesti német színházat István királyával nyitották meg5, a Béla futása Csery Péter átültetésében „nemzeti nézőjáték"-ként aposztrofálódott, és magyarul éppen abban az esztendőben jelent meg, melyben a Bánk bán első változata készült, 1815-ben.6 Sőt, a színműből átalakított opera tartósan foglalt helyet az állandó műsordarabok között. Idézem Tallián Tibort: „Ruzitska József, az új kolozsvári színház karnagya szerzett zenét Kotzebue Béla futása című színjátékának magyar átdolgozásához. Ezt a tíz számot tartalmazó dalművet tekin­tik az első magyar operának, évtizedeken át sikerrel adták a magyar színpadokon, neveze­tes kórusa, a »Hunnia nyög letiporva« nemzeti zenei közkinccsé vált. "7 Míg az utóbbi megállapítás könnyen magyarázható, hiszen Kisfaludy Sándor verseit magya­ros dallamvilág teszi népszerűvé, közelítvén magyar himnuszi funkcióhoz, az elismerten legföljebb magyarított Kotzebue-színmű „nemzeti nézőjáték"-ként meghirdetése nem csupán közönségcsalogató célokat szolgált, hanem akkorra már meggyökerezett műfaji jelzésként tekinthető. Ilyen módon e felfogás alapján nem szükséges „eredeti"-nek lenni, elegendő volna a magyar történeti tárgy? Hadd tegyem hozzá, hogy az 1790-es esztendő felbuzdulásának sodrában adta ki Szenjóbi Szabó László Mátyás király vagy A nép szeretete, jámbor fejedelmek jutal­ma című „Nemzeti Érzékeny Játék"-át (a német változatban Nationalspiel), amely szintén megtakarítja a történeti jelzőt, viszont a Rührstück magyar megfelelője elé teszi a „nemzeti"-t, mely valószínűleg a tárgyra is, a nyelvre is vonatkoztat­ható, hitelesítőül a magyar szerző „eredeti" alkotása volna odaérthető. Hogy a „nemzeti" felhasználásának divatjából Katona József sem vonta ki magát, mutat­ja A borzasztó torony című átdolgozásának (1812) „nemzeti vitézi szomorújáték" önjelölése. A példák fölös bőséggel szaporíthatok: Csokonai Tempefőije „nemzeti nemes játék", Csery Pétertől a Gróf Zrínyi Miklós, vagy Sziget várának szerencsétlen ostromlása „hadi nemzeti román" (1817), Katona Kecskemét körüli vidékre helye­zett Monostori Veroniká]a szintén „nemzeti vitézi szomorújáték". Amikor divatot írtam, írhattam volna igényt is, a magyar nyelvű /igényű drámairodalom/szín- játszás része annak a mind határozottabban körvonalazandó művelődési törek­vésnek, amely természetesen nem kizárólag a magyar irodalomban és a magyar 4 Bárány nem írja le Kotzebue nevét, ellenben oly természetességgel utal a Haramiákra, a Fiescóra és a Wallensteinre, mintha tudná (vagy feltételezné), hogy Katona jól ismeri Schiller darabjait. Magam is többé-kevésbé ezt gondolom. 5 Bleyer Jakab: Kotzebue és a pesti német színház megnyitása 1812-ben, in: Philologiai dolgozatok a magyar—német érintkezésekről, szerk. Gragger Róbert, Bp., 1912, 156-170. (Kotzebue két levelének közlésével.) Az Ungarns erster Wohltäter 1812-ben Pesten nyomtatásban is megjelent, Beethoven kísérőzenéjével adták elő. 6 Kotzebue: Béla futása. Nemzeti nézőjáték két felvonásban. (...) magyarrá tette Csery Péter, in: Magyar theátrumi almanák 1815-ik, esztendőre, Pest 1815, 1-37. 7 Tallián Tibor: Nemzeti színház, nemzeti opera, in: „Symphonia Hungarorum". Magyarország zene­kultúrájának ezer éve. Kiállítás a Budapest Történeti Múzeumban 2011. március 31. — október 29. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Kárpáti János. Bp., 2011,111. 28

Next

/
Thumbnails
Contents