Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)

S amikor ebből a logikai ellentmondásból Petur nem tud máshogy kilépni, mint a gyilkosság szükségességének „csak azért is" való hangoztatásával, Bánk a király nevében, a király személyében lép fel Petur ellen - s a töretlen királyhűségét korábban megvalló Petur feltétel nélkül meghódol Bánk előtt. Bánk ezzel a megoldással saját, a hatalomhoz való szerepzavarát is feloldva, tökéletesen tudta kezelni a politikailag kényes helyzetet - összeomlása azonban azért következik be, mert egy kívülről érkező személy, Biberach, akinek szájából ismételten elhangzik Melinda neve mint jelszó, több mindenről is felvilágosítja Bánkot: egyfelől indirekt módon arról, hogy érkezése nem maradt titokban, hiszen egy meráni is megtudta, másfelől meg közvetlenül, dialógus formájában arról, hogy éppen a politikusi béketeremtés volt a tragikus mulasztás, amellyel elmulasztotta Melinda elcsábítását megakadályozni.15

Bánk itteni rendteremtési sikerének párdarabja a negyedik felvonás nagyjelenete, amikor Bánk Gertrudisszal csap össze. Ez az egység azért is fontos ellenpontja és folytatása a második felvonásnak, mert éppen a királynéval szemben tesz Bánk újabb kísérletet arra, hogy eredendő szerepzavarát ugyanúgy oldja föl, mint ekkor - ám Gertrudis jelenlétében nem tud a király személyeként megmutatkozni. Nem utolsósorban azért, mert éppen az ehhez való nyugalmat és higgadtságot veszíti el - ahogyan egyébként az ugyanezt a szerepet próbálgató Gertrudis is, aki jó darabig sikeresen tudja kihasználni nőiségének erejét az ezt méltányolni kénytelen Bánk ellenében. A feszültséggel terhes jelenet azonban nem ígér igazi megoldást, mert Bánk ebben a helyzetben is egymással összekeveredve kíván különnemű sérelmeket képviselni: a Melinda elcsábítása miatti látszattól immár senki, így a királyné sem lenne képes megóvni, Gertrudis bűnösségére pedig Bánknak nincs bizonyítéka - a politikai természetű, Peturtól kölcsönzött érveket pedig maga Bánk hatástalanította a második felvonásban. Gertrudis viszont joggal kérheti számon Bánk váratlan és titkos hazatérését - amire viszont a bán nem tudhat kielégítő választ adni, hiszen akkor fel kellene fednie az éppen tőle lecsillapított békédének terveit. Ilyenformán patthelyzet kialakulása fenyeget, amelyet azonban Ottó váratlan belépése borít fel: Bánk erre hisztérikusan reagál, hiszen itt és ekkor lenne lehetősége először szembekerülni Ottóval Melinda elcsábítása óta, ám Ottó kimenekülése lehetetlenné teszi a számonkérést. Bánk ezután átkozódni kezd, s pontosan azt az értéket sérti meg, amelynek a dráma egészében meghatározó szerepére ő hívta fel a figyelmet a második felvonásban: megátkozza Ottó (és természetesen Gertrudis) hazáját. A királyné ezen a ponton veszíti el a higgadtságát („Hitvány! ne bántsd Hazámat!")16 - ezzel is bizonyítván, hogy a hazához való ragaszkodás nem szűkül le a darabban a magyar szereplőkre - s tőrrel támad rá Bánkra, aki ezek után, kicsavarván az asszony kezéből a fegyvert, mondhatni, bestiális kegyetlenséggel agyonszurkálja Gertrudist. A gyilkosság tehát indulati cselekedet, s a jelenet egészének föntebb már vázolt logikája szerint nem is tekinthető bosszúnak semmiért - erre utalnak Bánk szavai is a gyilkosság után. A királyné megölése voltaképpen kettős kudarc hát: a máso15 Erre lásd Barta János, Bánk és Melinda tragédiája, Napkelet, 3 (1925), 9. szám (november), 400^408.

16 Katona József i. m. 272.

22