Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)

következő: „Hazudsz!".13 Bánk ugyanis nem kíváncsi a körülményekre sem: a feleségével közös jelenet nem mutat olyan intim szférát, amelyben feloldható lenne az udvari világ közösségi ítélete, Bánk ezen a ponton - egy magánéleti szituációban - politikusként viselkedik, s ennek áldozza fel feleségét. S ez annál is feltűnőbb, mert a férfi és női szerepek gyökeresen eltérő lehetőségeire is Izidora története világít rá: míg Melinda és Izidora számára - másként ugyan, de alapvetően - végzetes a szeretővé válás látszata, Bánk mint Izidora esetleges elcsábítója nem válik megbélyegzetté. Ez utóbbi jól mutatja persze azt is, hogy Ottónak sem kell semmiféle lelkiismeret-furdalást éreznie Melinda elcsábításáért - ez Ottót és Bánkot közelíti egymáshoz, s értelmezi azt is, hogy Bánk indulata és bosszúterve mennyire túl van az efféle ügyek szokásos, udvari kezelésén. S, tehetjük hozzá, ez nem is a megsértett férj tipikus fájdalma, hiszen Bánk semmiféle megértést vagy sajnálatot nem mutat Melinda iránt, hanem sokkal inkább politikusként reagál a renoméján esett foltra.

Bánkot a darab egészében ez a politikusi léthez kötődő szerepzavar jellemzi. Magánemberként képtelen úgy reagálni Melinda sérelmére, hogy ezáltal ne veszítse el egész családjának harmóniáját: felesége erőszakos halált hal, gyermekét saját maga átkozza meg, s ezzel visszamenőleg is kérdésessé teszi törvényes származását, majd pedig fia ezt a vissza nem vont átkot az árvaság súlyával együtt kénytelen viselni. Politikusi fellépéseinek jellegét pedig erőteljes bizonytalanság határozza meg: nádorispánként ugyanis az válik számára eldönthetetlenné, hogy a király helyetteseként, azaz a király távollétében mintegy királyként, vagy pedig a hatalom második embereként határozhatja meg magát. Ennek a dilemmának a kulcsjelenete a békétlenekkel közös jelenete Petur házánál (Második szakasz).

Bánk ekkor egy olyan szituációba kerül bele, amelynek lényegét nem érti: nem tudja, miért kellett ide eljönnie, s mi a célja az összejövetelnek. Nem ő az egyetlen, aki így van ezzel, hiszen Mikhál, az öreg bojóti hasonlóképpen nincs beavatva a tervekbe - az ő reakciója a megrettenés és az elutasítás. Bánk másként reagál. A számára fokozatosan feltáruló helyzethez mesterien alkalmazkodik, s Peturt beszélteti, hogy ezzel zavarja bele ellentmondásokba. A Gertrudis halálát követelő Peturral s követőivel ilyenformán láttatja be azt, hogy indulata mögött egyrészt nem a haza üdve, hanem a nő létére férfiszerepet betöltő asszony elleni ellenszenv áll, másrészt pedig azt, hogy Gertrudisnak a saját honfitársai (a merá- niak) iránti rokonszenve ugyanaz az elfogultság, amely Peturt is vezeti:

Wárdán, belőlled most a' nemzeti rút gyűlölet, nem az Igazság beszél.

Jertek velem Magyarok! Szánnyátok ötét, mert nem gonoszságért gyűlöl; hanem azért, mivel Más más köntöst visel14

13 Katona József i. m. 218.

14 Katona József i. m. 209.

21