Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)
azaz megnyílt az út a Peturhoz való eljutásra. Bánk érzelmileg túlfűtött reakciója lehetővé teszi tehát a jelenet kétféle színpadi értelmezését is: egyfelől azt, hogy a bán valóban nem hallotta a dialógust, másfelől azt, hogy bár hallotta, fontosabbnak és árulkodóbbnak ítélte a testbeszédet, s ezzel valamiféle kulcsot vélt találni ahhoz a rejtélyhez is, amelyet Petur szavai keltettek benne. A darab kivételes dramaturgiai tudatossággal felépített első felvonása tehát nagyvonalúan és árnyaltan képes felvázolni a legfontosabb konfliktusvonulatokat. Már itt megjelenik a magyar és az idegen oppozíciója is - ám ez is rögtön kettős fénytörésben mutatkozik meg. A magyarokkal szemben nemcsak a merániak, azaz a németek (Gertrudis, Ottó, Biberach, Izidora) nevezhetők meg ilyenként, hanem a bojótiak, azaz spanyolok is (Melinda, Simon, Mikhál). Ez a strukturáló elv ráadásul újabb megoszlásokat tesz lehetővé, s ezáltal az előző szembenállást nem kizárólagosnak mutatja, hanem éppenhogy - a párhuzamok révén — csupán esetlegesnek. Hiszen ez azt is jelenti, hogy a dráma összes női szereplője idegennek minősül, miközben közülük kettőnek (Gertrudisnak és Melindának) magyar férje van — ráadásul mindhárman tragikus módon kerülnek ki a dráma végére a darab világából. Ketten erőszakos halált halnak, míg Izidora női becsülete elvesztésének biztos tudatában kéri a királyt, hogy bocsássa vissza őt a hazájába. Ezt a női tragédiasorozatot, amely egy férfijogúnak mutatkozó, s a következő nemzedék, a király és Bánk gyermekeinek árvaságát megteremtő drámai világ következménye, mindhárom szereplőnél az indokolja, hogy két férfi erőterében roncsolódik szét az életük. Melinda tragédiáját Bánk és Ottó okozza: az előbbi elhagyja, megtagadja, s nem ad neki semmilyen érzelmi támaszt, amikor a nőnek erre szüksége lenne — halálát pedig közvetve Ottó, közvetlenül Ottó emberei okozzák; ugyanez a két férfi a felelős Gertrudis haláláért is: Melinda elcsábításával Ottó előidézi Bánknak és Gertrudisnak a vitáját, amely pontosan azután mérgesedik el, s vezet el a királyné meggyilkolásához, amikor Ottó belépésével Bánk elveszíti a fejét. Az Ottóba szerelmes Izidorának pedig szintén Bánk a végzete: a bán az, aki - amint ez Izidora negyedik felvonásbéli, Gertrudishoz intézett szavaiból kitűnik - az Ottó nyomában lévő lányt belöki a saját szobájába, s ilyenformán hajnalig Bánk kívülről bezárt szobájában kell lennie, s így az udvar őt egy férfi ablakán láthatja kihajolni; ez pedig olyan látszatot teremt, amely Izidora női becsületét végleg megsemmisíti, hiszen Bánk szeretőjének lehet őt tekinteni. Izidora sorsa azért fontos a darab egészében, mert mellékszálként a dráma fő konfliktusait segít értelmezni. Ez ugyanis az udvari világ látszatokra ügyelő jellegét segít kiemelni: hiszen miközben senki, egyetlen más szólam nem állítja azt, hogy Izidora Bánk szeretőjévé lett volna, önmagában a férfi szobájában eltöltött éjszaka elegendő ehhez a megfellebbezhetetlen, s Izidorától cáfolni sem bírt ítélethez - ez pedig Melindának az Ottó szeretőjévé válásával kerül párhuzamba. A Melindától rendetlen ruhában távozó Ottó ugyanezt a benyomást hordozza az udvar számára - s Bánk ezzel az ítélettel szembesülvén, egyszerűen nem is hihet Melindának. Pontosabban saját meggyőződése ettől a ponttól kezdve csak a közösségi ítélet átvételével lehet azonos, hiszen Melinda hűsége az udvar szemében már ettől a látszattól megsemmisült. Bánk és Melinda közös jelenetének (Harmadik szakasz) ezért lehet az első szava Bánk szájából a 20
