Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)

A mulatság mint külső keret azonban nem teszi lehetővé a Petur házához való azonnali távozást; ezért hangsúlyozza Petur, hogy Bánk csak akkor induljon el, ha itt „eloszlanak", azaz már véget ér a bál. Ez a megjegyzés azért válik fontossá, mert Katona ezen a ponton a színpadon eltelő valódi idő köré szervezi a cselek- vényt: az „udvornik" hangos bejelentése („Utolsó Táncz!")8 kijelöli ugyanis azt az intervallumot, amíg a békédének és Petur feltűnés nélküli távozása lehetetlen. Amíg szól a zene, nincs vége a lakomának. Bánk távozása tehát a színpadról nem jelentheti azt, hogy azonnal eleget tud tenni Petur utasításának: hiszen még nem mehet Petur házához. Teljesen logikus tehát, hogy vissza kell térnie - a bál szempontjából mellékes terek egyikébe, azaz - a színpadra9, s ez az a pillanat, amikor tanúja lesz Ottó és Melinda kettősének. A szituációból teljesen világos, hogy bármit lát is, nem léphet közbe, hiszen akkor a királyné rokona előtt leplezné le magát, s inkognitójának elvesztése után végleg lehetetlenné válnék, hogy megtudja, miért is hívta haza Petur. Ebből a szempontból figyelemre méltó a Tiborccal való találkozása is: amikor Tiborc megszólítja, első reakciója a lelepleződéstől való félelem („Elárúltattam?"),10 s csak azután nyugszik meg, amikor kiderül: Tiborc az udvar világán kívülről érkezett. Megjegyzendő: Tiborénak a drámán belüli egyre felértékelődő szerepe is ennek köszönhető, hiszen Bánk Tiboréban az egyetlen olyan személyre bukkan rá, aki az udvar világától érintetlen módon csak hozzá személyesen kötődik. Bánk rejtőzése tehát Ottó udvarlása alatt nem hiba (hiába vélte tehát annak a Bánk bánt értelmező szakirodalom számottevő része). Ráadásul a helyzetet Katonának annyiban is sikerült kétértelműként megteremtenie, hogy nem világos: Bánk csak látja vagy hallja is mindazt, ami felesége és Ottó között történik.11 Az utolsó tánc zenéjének hangjai miatt azonban inkább az a valószínű, hogy Bánk nem tud hallgatózni - s hogy éppen Melinda és Ottó jelenete alatt ér véget a zene, azt jól mutatja Melinda megjegyzése is („Ah, oszlanak!").12 Ezt a lehetőséget erősíti, hogy ezen a ponton Katona a dráma első kidolgozásához képest jelentősen módosított a szereplők egymáshoz fűződő testi kontaktusán: míg korábban Melinda és Ottó csak szavakban kommunikáltak egymással, a végső változatban a letérdelő Ottó megfogja Melinda kezét és a homlokához szorítja. Ez a testi érintkezés, amely összekapcsolja egymással a férfit és a nőt, ellentétben van Melinda szavaival, amelyekkel voltaképpen visszautasítja Ottó szerelmi ajánlatát - ám Bánk nem a szavakra, hanem a kapcsolatra figyel, s ezen háborodik fel, s távozik a színről. Immár teljes joggal egyébként, hiszen ahogyan Melinda szavaiból is kitűnik, elhallgatott az utolsó tánc zenéje,

8 Katona József i. m. 170.

9 Ennek részletes elemzését lásd Bíró Ferenc, Katona József: Monográfia, Balassi, Bp., 2002. A szituáció felismerése és első értelmezése Arany János érdeme: Arany János, Bánk bán-tanulmányok = Uő, Tanulmányok és kritikák, s. a. r. S. Varga Pál, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1998 (Csokonai Könyvtár. Források 4.), 244-246. Lásd még Nagy Imre, A rejtekajtó: A Bánk bán első felvonásának egy vitatott helyéről, ItK, 117 (2013), 2. szám, 169-186.

10 Katona József i. m. 173.

11 Erről a problémáról lásd - nem feltétlenül megnyugtató logikával - Pándi Pál, Bánk bán- kommentárok 1., Akadémiai, Bp., 1980 (Korunk tudománya), 128-150.

12 Katona József i. m. 185.

19