Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Pintér Lajos: A Nap szerelmese

Az elzárkózó, fura öregembert azonban önművelő módon minden érdekli, hihetetlen lexikális tudása lavinaszerűen tör elő. A történelem, az emberiség sorsa, a cigánytelep, virágok és állatok mind ott vannak képeiben. E képek zűrzavaros rejtelmek, ahogy ő maga fogalmazta, ott bujkál bennük az egész világ létezése.

A média felfedezi, de ő nem tud mit kezdeni a hírnévvel. Mesterek tanítani kezdik, hogy hogyan is kellene festeni. E felhajtást azonban nem tudja feldolgozni, megölik benne a művészt, és utolsó éveit önmarcangolással, tétlenül éli meg.

És most a Wikipédia sorvezetőjétől elszakadva néhány impresszió.

Balázs Jánossal, e remeteségben élő festővel barátságot kötött Tóth István, a világhírű fotóművész. Őt kérte meg, hogy a világban szétszóródó festményeit még szétszóratásuk előtt fényképezze.

Tóth István most kilencvenhárom éves, életművét rendezve most kaptuk tőle e reprodukciókat. Több évtizeddel ezelőtt, amikor a Naiv Múzeum megnyílt Kecskeméten, Tóth István gyűjteményéből kerültek képek a múzeumba is.

Már biztosan nincsenek is meg, mondja a telefonban fotósunk. Állítását nehéz ellenőrizni, mert a Naiv Múzeumra lakat került, lényegében nem látogatható.

Gyanús, hogy a Kecskemét útikönyv előző kiadásában még kulturális intézményként szerepelt, de az új kiadásból már kimaradt. Ezt a nemzetközi hírű és rangú intézményt megszűnés fenyegeti. Bezárt ajtók mögött ragyognak fel Balázs János színei.

És még egy telefonbeszélgetésemet szeretném felidézni Tóth Istvánnal, a fotóművésszel.

Azt mondja a telefonban, ha majd megjelennek a reprodukciók, ugye küldök neki a folyóiratból négy-öt példányt. Persze, mondom, sőt természetesen még honoráriumot is fizetünk. A kilencvenhárom éves művész azt mondja erre: Ahová én készülök, ott már a pénznek nincs értéke.

Kedves Pista bácsi, köszönjük a reprodukciókat, és kívánjuk, hogy a honoráriumot használhasd mégis jó egészségben, a fillérek ne Isten elhullajtott pénzei legyenek.

98